Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Erkölcsi nevelési problémák a magyarországi vidéki pedagógiai sajtóban 1867—1945.

ten vizsgálják a fegyelmezést — mintha az független lenne az erkölcsi nevelés egészétől, sőt sok esetben még magától az oktatástól is. Talán leginkább megérdemli a felelevenítést — a fegyelemre neveléssel foglalkozó írások nagy tömegéből — a szegedi „Tanügyi Lapok" cikksorozata a fegyelmezésről az 1874—75. évekből. Balogh Gergely pl. józanul, körültekintően látja sok vonatkozásban a problémát: a tanító derítse ki a fegyelmezetlenségek okait. Soha ne büntessen sajátkezűleg. (E ponton jellegzetes kibúvó, következetlenség mutatkozik: a más valakivel végeztetett testi fenyíték semmivel kevesebb kárt nem okoz — sőt ellenkezőleg, talán sokszor még károsabb — mint ha a tanító alkalmazza a verést.) Síkraszáll amellett, hogy a testi büntetés ritka legyen, lányoknál meg éppen kivételképpen fordulhat csak elő. A cikk lényegében konvencionálisan — mégis bizonyos mértékű differenciáltabb szemléletre is törekedve — tárgyalta a problémát. Az említettnél jóval értékesebb ugyanazon folyóirat 1875. évfolyamában Bálint Mihály cikksorozata. („Tanügyi Lapok", 1875/5—13. sz.) Figyelemreméltó értéke, hogy a fegyelem segédeszközeit említve nem feledkezik meg a helyiségről, zsúfoltságról, a berendezésről sem: „miként is kívánhatjuk, hogy tisztaságot, rendet és célszerűséget tanuljon a gyermek ott, hol az iskolában és körüle a legnagyobb tisztátalanság, rendetlenség és célszerűtlenség uralkodik?" — A szerző a komorsággal, ridegséggel, a kényszerfegyelemmel szembeállítja a derűs, tudatos fegyelmet: „A fegyelem az iskolai szellemben nyilatkozik —írja — s így ott van jó fegyelem, hol a gyermekek vidámak, élénkek, őszinték, egymás irányában elnézőek és szolgálatkészek. Ily tanodában őszinte ragaszkodással lesznek tanítójukhoz s kedvéért annak idején csendben is lesznek s szavain figyelemmel csükknek." — (Megjegyezzük, hogy a „Tanügyi Lapok" értékes, haladó, realista pedagógiai álláspontjának kialakításában jelentős része volt VASS MÁTYÁSnak, a haladó pedagógus-szerkesztőnek. Vele foglalkozik Szabó Tibor megemlékezése a „Pedagógiai Szemle, 1961/3. számában. Az idézett megemlékezés azonban nem boncolja a „Tanügyi Lapok" erkölcsi nevelési törekvéseit.) A fegyelmezéssel, annak módszereivel, a testi fenyítékkel kaocsolatos írások mondanivalója egyébként egyhelyben topog. A többség a verést „szükséges rossz"-nak tartotta. (V. ö. pl. „Délvidéki Tanügy", 1898/3. sz., — „Beregmegyei Tanügy", 1889/9. sz. 27., 31. old. — „Tanügyi Közlöny", Arad, 1914/5. sz. stb.) Némelykor a konzervatív álláspont mereven, szinte groteszk módon érvényesült. Pl. a „Nógrádmegyei Tanügy" 1906/3. sz.-ban a „Fegyelemtartás az iskolában" c. cikkben olvashatjuk: a gyermek csak akkor szóljon, ha kérdezik. A tanító ne nevükön nevezze tanítványait, hanem csak mutogasson rájuk, mert akkor kénytelenek a tanítójukra nézni. (E furcsa érvelés szerzője — többek között — elfeledkezik arról, hogy az „elvi alapon mutogatással" történő feleltetés nem feltétele, vagy oka a rendnek, hanem ellenkezőleg, maga az igényel rendet, csendet, nagy figyelmet, hogy ily módon gyorsan lehessen felszólítani tanulókat. Arra pedig csak nem lehet ko44