Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Gyárfás Győzőné: Eger város zenei életének fejlődése

régi jellegüket, de elnevezésük tovább él. Ezeken a hóstyákon a parasztság a maga külön falusi életét élte. Még egyházi vonalon sem simultak egészen a főkáptalan és püspökség szárnyai alá, hanem még a 20. század elején is inkább a 18. században idetelepített ferences és szervita barátok miséit látogatták. A szórakozásaikban is elkülönültek. Minden hóstyának meg volt a maga külön fúvós-zenekara. Ezek az együttesek szolgáltatták a zenét a lakodalmakon. Feltehető, hogy ebben a hóstyai különvilágban sok értékes parasztdal keletkezett, melyeknek összegyűjtése, megörökítése folyamatban van, de a város zenei életére nem volt befolyással. A város külsejének barokk jellegét a 18. században nyerte, amikor az egyház megindította nagyszabású építkezéseit. A belváros építkezése zárt egység. Az értékes templomok és az egyház egyéb reprezentáns épületei, mintegy maguk közé vonzották a jómódú polgárságot, akik életmódjukban is az egyház védőszárnyát keresték, s egyszerűbb építkezéseikkel külsőleg is hozzá simultak. De nemcsak külsejében lett barokk, hanem szellemében is, különösen a jezsuiták itt tartózkodásáig, hiszen ők képviselték itt az ellenreformáció egyik központját. Az ellenreformáció sokszor összekapcsolódott a barokk stílusai, mert céljai érdekében igen jól fel tudta használni annak kifejező eszközeit. A 19. század elején meggyengült a feudalizmus, de Egerben az egyház még a 19. század folyamán is sokat fenntartott a barokk szellemből. A népesség nagymérvű szaporodása indokolttá tette, hogy az egyházi rendek a 18. században kezükbe vették az iskolák gyarapítását és irányítását, hiszen az ország műveltségi foka rendkívül alacsony, a jobbágyság legnagyobb része analfabéta volt. Egymásután nyíltak meg: a papnövelde, gimnázium, leánynevelő intézet, sőt Eszterházy Károly püspök az 1765—85 között épült Líceumot egyetemnek szánta, aminek a kifejlődését 1784. október 17-én a II. József által kiadott rendelkezés megszüntette, s majd két évszázadig középiskola és egyéb intézmények otthona lett. Mindezek fontos szerepet töltöttek be a város kulturális fejlődésében, bár eléggé orthodox szellemben, szervezeti felépítésben, tananyagban egyaránt. Ez nyomta rá bélyegét a zeneoktatásra is. A zenetanításnak első nyomait 1754-ből Barkóczy püspök idejében találjuk. Ö vezette be az újjászervezett hittani főiskolán a gregorián ének tanítását, ami a róm. kath. papképzésben elengedhetetlen. A ciszterek gimnáziumában — világi embereket képző, de paptanárokkal folyó énektanításról 1806-tól van tudomásunk. (Nova Ratio Educationis.) Zsoltárok és egyházi népénekek betanítása volt a cél, s ezzel a közös éneklésben való jártasságot mozdították elő. A jóhangú gyerekekből külön órákban előénekeseket neveltek. Ez lehetett az első csirája a közös éneklés örömének, s talán az így felnevelődött generációban ébredhetett először vágy dalkör alakítására. Eger 1804-ben érsekség lett. Nagynevű érseke Pyrker László, felismerve a nép műveletlenségét, fontosnak találta a tanítóképző felállítását. Intézménye 1828-ban nyílt meg a Foglár épületben, a mai Kossuth Lajos utcában. Ez az első magyarnyelvű tanítóképző. Az inté378