Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Annási Ferenc: A jobbágyfelszabadítás ügye Heves- és Külső Szolnok megyében az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején

tésük kitöltését. Belátták, hogy igazuk kiverekedésére nincs lehetőség. Ezután már csak a szabadulás gondolatai foglalkoztatta őket Remény­kedve az igazságügyminiszterhez fordultak, de mint alább látjuk ered­ménytelenül. „Az úrbéri rendezési per következtében történt új hasítás alkal­mával — írják — nem jelöltetvén ki világosan mindenkinek saját föld­je, nem tudtak eligazodni rajta, melyik föld kié és hol történend az új szántás annyira, hogy tavaszit nem is vethettek, hogy tehát az őszit is el ne mulasszák régi volt ugarföldeiket szántani kezdték, de akkor mint erőszakoskodók katonák által elfogatván a megye börtönébe zárattak. — Magukat szabadon bocsájtani és rajtuk megvett katona­tartási költségeket, s úgy egyéb káraikat megtéríttetni kérik." S a vá­lasz: „A folyamodóknak adják tudtul, hogy ebbeli kérelmüknek, miután a felküldött perbeli iratok tanúsítása szerint mint lázítók és erősza­koskodók a törvény rendes útján elítéltettek, hely nem adatik. Buda­pest, július 23. 1848. Deák Ferenc igazságügyi miniszter" [87], Mielőtt tovább mennénk, módosítanunk kell Ember Győzőnek a gyöngyöstarjáni mozgalommal kapcsolatos korábbi megállapítását. Ö ugyanis Iratok az 1848-i magyarországi parasztmozgalmak történeté­hez c. nagyjelentőségű dokumentum kötetében arról szól, hogy „A pa­rasztmozgalmaknak a megye területén ... a majorsági földek megszer­zése . . . volt célja.' Majd ezen megállapítását konkretizálja a gyön­gyöstarjáni kitörésre. Ezzel kapcsolatban — többek között a követke­zőket mondja: „. . . De nemcsak régi földjeiket foglalták vissza, hanem elfoglalták a földesúri majorsági földeket is." Ügy tünteti fel a tarjá­niak mozgalmát, mintha itt nem a régebbi sérelem erőszakos eszkö­zökkel történő orvoslásáról, hanem a földesúri földek Önkényes elfog­lalásáról lenne szó. Ezzel a következtetéssel nem érthetünk egyet. Igaz ugyan, hogy a mozgalmat hírül adó első alispáni jelentésben sze­repel az a kitétel, hogy a gyöngyöstarjániak nemcsak a maguk régi földjüket foglalták vissza, hanem a földesuraságokét is, ez azonban a későbbiek során nem nyert beigazolást. Az alispán ezen kijelentése származhatott a téves értesülésből, de elhangozhatott azon célból is, hogy a parasztforradalom rémének fel­idézésével a közgyűlés résztvevőiben a földesurak mellett és a volt jobbágyok ellen ébresszen közhangulatot. — Ha itt, az úrbéri szabályo­zás alkalmával elszenvedett sérelem erőszakos orvoslásán túl, a föl­desurak régi tulajdonában szereplő földek elfoglalására is sor került volna, ez a tény mint súlyosbító körülmény minden bizonnyal szerepel a rögtönítélő törvényszék tárgyalásain. Majorsági földek elfoglalására azonban a törvényszéki iratanyagban sehol sem történik utalás, de többször szerepel a „régi földek visszaszerzése" kijelentés. Összegezve: Gyöngyöstarjánban a volt jobbágyok a tőlük előző évben úrbéri sza­bályozással elvett jobbminőségi földjeiket foglalták vissza, de a régi majorsági szántókhoz nem nyúltak. 24* 371

Next

/
Thumbnails
Contents