Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Annási Ferenc: A jobbágyfelszabadítás ügye Heves- és Külső Szolnok megyében az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején

tézni. Felhívta figyelmét egyúttal az 1836. évi VI. t. c. rendelkezéseire [67]. „Sár helysége adózó közönsége panaszosan előterjeszti, miképpen a helység legelőin több oly uraságok is legeltetik számos juhaikat, kiknek a helység kebelében sem majorsági földjük, sem kaszálójuk nincsen, melynek folytán ap ő marháik meg nem élhetnek. — A megye utasítja az alszolgabírót, hogy az 1848. évi X. törvénycikk 3. §-a értelmében járjon el" [68]. (A hivatkozott § ugyanis kimondja, hogy az ezutáni öszesítések és elkülönözések az alispáni bíróság előtt folynak le. A rá való hivatkozás célja nyilvánvalóan az, ha sérelmes a legeltetés, kérjék a legelőelkülönözést.) A földesurak az erdei legelőről is igyekeztek a jobbágyokat kiszorítani. A vécsi lakosok azt sérelmezik, „hogy gr. Almássy György földesúr az erdei vágásból őket kitiltotta, a földesúr legeltet, nekik pedig 1 ezüst frt. büntetés alatt a legeltetés meg van tiltva" [69]. Szentmária lakosai panaszolják: „Fáy Sámuel földesúr által a kivágott erdőrészben a legeltetést eltiltván, miután az erdőn kívül más legelőjük nincsen, azon kivágott erdőrészben a legeltetés megengedését kérik" [70]. „Solymos helység elöljárói, az egri érseki uradalom által megtagadott faizás és legelői viszonyok tárgyában folyamodván orvoslásért esedeznek" [71]. Nagyon tanulságos számunkra az átányiak esete: Az 1848. május 18-án tartott bizottmányi ülésen felolvastatott Átány helység közönségének panasza: „alázattal előterjesztjük miként volt földesuraink, de leginkább tisztjeik által rajtunk elkövetett zsarnokságot eddig könnyes szemekkel kénytelenek valánk tűrni, mert nem volt ki minket apáinkról reánk maradt s tulajdon joggal bírt, de tőlünk erőszakosan elfoglalt vagyonunk lehető visszahelyeztetésére felvilágosított volna." Előadják ezután, hogy a volt földesurak tisztjei helybeli lakótársaiktól összesen 4 sessio földet foglaltak el. A vármegye az átányiak folyamodványára a következő határozatot hozta: „Az alszolgabíró adja tudtukra a folyamodóknak, hogy ezen jobbágyi birtokukat a jelen országgyűlésen megszentesített törvények hozatala előtt tulajdoni joggal nem bírták, ezért kérésük alaptalain" [72], Ugyanez a bizottmányi ülés tárgyalta a átányi közbirtokosok igazgatójának panaszát is. Előadta „miszerint a helybeli lakosok a földesúr juhait a közös legelőből kitiltani szándékoznak, ennélfogva az ingerültségnek kerülése tekintetéből igazságot kér szolgáltatni." A bizottmányi ülés válasza: „Ott hol az összesítés mind ekkoráig meg nem történt a helybeli birtokosokat kitiltani nem lehetvén, ennélfogva a főszolgabíró Halasy Gáspár a folyamodásbeli kitételt alaposan megvizsgáltatván, ha a kitételt valónak találandja a bepanaszlott lakosokat minden erőszakoskodástól fenyíték terhe alatt el fogja tiltajni" [73]. A bizottmányi ülés rövid jegyzőkönyvi szövegeiből megállapítható, hogy itt 2 panaszról: a 4 sessio föld erőszakos elfoglalásáról és a közös legelő körüli viszályról van szó. Milyen eredetű a két sérelem? Van-e 361