Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Pásztor Emil: Az írógépek és helyesírásunk

juk meg inkább a mai állapotot [20]. Nincs igaza, mert ez azt jelentené, hogy például az általam megvizsgált szövegekben 807 kis hosszú í, ú, ű betűt és 17 nagy hosszú 1, Ü betűt, összesen 824 betűt írnának továbbra is hibásan írógépeink, illetőleg „következetesen" mind a 824 betű helyett a megfelelő rövid magánhangzókat ütnék le. Ez a következetesség tehát meglehetősen sok hibát takar. Úgy gondolom, sokkal többet ér, ha a 807 kisbetűt helyesen írja gépünk, és a kényszerű hibázás csak a 17 nagybetűre szorítkozik. Következetlenség ez? Szerintem úgy is felfoghatjuk a dolgot, hogy itt egy nem 824, hanem csak 17 esetben érvényesülő, másfajta következetességről van szó, mely abban áll, hogy a nagy I, U, Ü betű rövid és hosszú alakját gépírásunkban továbbra sem különböztetjük meg egymástól. De tegyük hozzá sietve: a kényszerű hibáknak kézzel való javítása (a szükséges ékezetek pótlása), ami 824 esetben nagyon fáradságos, s ezért sokak szerint értelmetlen is volna — a megmaradó 17 esetben könnyűszerrel elvégezhető. Ha nem sajnáljuk ezt a kis fáradságot, gépírásunk a magyar helyesírás szabályainak mindenben megfelelő s egyúttal teljesen következetes is lesz. írógépemen az említett néhány változtatást rövid idő alatt megszoktam. Évek óta ezzel a billentyűzettel írok, s előnyeit bebizonyította a gyakorlat. (Itt jegyzem meg, hogy a módosítások csak ideiglenesen lassították gépírásom ütemét: ma alighanem gyorsabban írok gépeVnmel, mint azelőtt.) Az ún. reformbillentyűzetre az utóbbi évtizedekben több terv és javaslat készült. 1932-ben Nemessányi Lajos, 1936-ban Mikes Ferenc, 1943-ban Kökény Sándor, 1952-ben Nemes Zoltán készített ilyet [21]. Legutóbb a Magyar Nyelvőr című folyóiratban Barta Gábor [22], Radó György [23] és Kővári József [24] cikke közölt a magyar reformbillentyűzetre vonatkozó javaslatokat. Barta Gábor azt az elvi javaslatot ismertette, melyet Kökény korábbi tervezete alapján a Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetségének gépíráselméleti szakosztályai készített (a Magyar Szabványügyi Hivatal felkérésére), s amely szerint a billentyűzet bal mezőjében a magánhangzók, jobb mezőjében a mássalhangzók helyezkednének el. Kővári József tervezete a (kis és nagy) hosszú t, Ü, Ű betű pótlásával megtartja az általános (nemzetközi) billentyűzetet. Mindkét tervezetnek hibája, hogy a kezdő és végző zárójelről s a kezdő idézőjelről megfeledkeznek, amellett az első tervezet a kis hosszú í, ú, ű betűt váltóállásba helyezi (nagvbetű-párjuk ügyét sem oldja meg), Kővári tervezete pedig 46 billentyűt vesz alapul, holott a legtöbb írógép 44 billentyűs. Radó György a csupa: nagybetűs gépírásra való áttérést javasolja, hogy az így fölöslegessé váló kisbetűk helyett minden hiányzó írásjegyet, sőt minden cirillbetűt is föl lehessen szereltetni az írógépekre. (A kezdő idézőjelről így is megfeledkezik.) Javaslatának alapvető hibája, hogy nem veszi figyelembe: a csupa nagybetűs írás folyamatos szövegben rideg és szemrontó — még a legszebb betűtípussal is. Nem véletlen, hogy eddigi írásgyakorlatunk szerint a nagybetűket csak 20* 280