Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Comenius nyelvészeti munkásságának jelentősége. Comenius és a nyelvtudomány

szolgáljanak bizonyító anyagként, nehogy egy-egy nézetének, elvének és gyakorlati vonatkozású eljárásának eredeti megfogalmazás nélküli idézése a mai, a jelenlegi nézetek, elvek és álláspontok egyszerű múltba, Comenius korába való vetítésének tessék. Ezzel a dolgozatunkkal azt is bizonyítani kívántuk, hogy Comenius nemcsak a neveléstörténet, hanem az európai filológia és nyelvtudomány történetének is jelentős alakja. Az európai nyelvészeti szakirodalomnak is jó ismerője volt: egészen széleskörű nyelvészeti studiomokat is végzett. Ezek a kutatási eredmények tükröződnek nyelvszemléletében éppen úgy, mint nyelvpedagógiai nézeteiben. Több nyelv jó ismerete is magyarázó oka annak, hogy Comenius nyelvszemlélete nem szakadt el a valóságtól: forrásait jól válogatja meg, s szerencsés kézzel és jó pedagógiai érzékkel válogatja ki a sok merev, elavult nézet közül az előre mutatókat. Nem volt híve az öncélű filológizálásnak és nyelvészkedésnek. Tudományos igényű érdeklődését a nyelvi, nyelvészeti kérdések iránt is praktikus célok szabták meg. A nyelvet sem önmagában s önmagáért vizsgálta: a nyelvi nevelés új útjainak keresését és felfedezését tekintette fontos feladatának. Az általános nyelvészet legfontosabb problémái iránti érdeklődését is elsősorban a feladat helyes megoldásának érdeke és igénye motiválta, s nem pusztán teológiai szempontú célkitűzése, mint azt helytelenül állítja H. Geissler „Comenius und die Sprache" (Heidelberg, 1959.) című munkájában. Éppen azért kerülhette ki Comenius kora spekulatív nyelvelméleteinek buktatóit is, mert — amint láttuk — a nyelvet elsősorban társadalmi szerepében, közlő, kommunikatív funkciójában, eszköz jellegében vizsgálta. Általános nyelvészeti vonatkozású kérdésekben is azokat a forrásokat használta fel elsősorbajn, amelyek valójában a modern nyelvszemlélet úttörőiként tudatosan helyezték előtérbe a nyelv eszközjellegét, társadalmi funkcióját, az ismeretek szerzésében való nagy szerepét. Mivel Comenius a nyelvet, mint eszközt praktikus szempontból, a használat szempontjából vizsgálta elsősorban, nem haltottak rá azok az írások, amelyek a nyelv misztikus, kabbalisztikus, kultikus, mágikus oldalát, illetőleg jelentőségét emelték ki. Nem követte pl. Jakab Böhme nyelvmisztikáját, nyelvalchimiáját (vö. Benz: Die metaphysische Begründung der Sprache bei Boehme — Zur Sprach alchimie der deutschen Barockmystik: Dichtung und Volkstum, Euphorion, J. Böhmes Sprach-philosophie (1936. 340. 482.). Reuchlin (De arte cabalistica, Hagenau, 1517) kabalisztikus, mágikus nyelvmiszticizmusa sem hatott rá (vö. De Verbo mirifico!), de annál inkább merített azokból a; művekből, amelyek a nyelvet szociális oldaláról vizsgálták. A latin nyelvvel kapcsolatban is az eszköz jelleget hangsúlyozta, s elvetette Isidor von Sevilla metafizikus nézeteit: a latin nyelvet nem tekintette „abszolút", istentől adott egyetlen tökéletes nyelvnek, az egyetlen nyelvi normának, hanem mellette és hozzá a vulgáris nyelvek, a népi nyelvek létjogosultságát is hangsúlyozta (Vö. még: Votrubová, D.: Komenského pojeti materského jazyka, jeho vyznamu a uziti, Cesky Jazyk, 1956, 81). Nem véletlen tehát az sem, hogy Comenius különös figyelemmel 224