Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Hidasi Károly: A dialektikus materializmus néhány „tételének" elemzése a főiskolai hőtan oktatásában

anyagkészlet sohagem apad ki, dörzsöléssel korlátlan mennyiségben tud hőt termelni, anélkül, hogy az összedörzsölt anyagok bármilyen szerkezeti elváltozást is mutatnának. Ha a meleg valóban a hőanyagtól származna, a hőanyagnak egyszer el kellene fogynia az összedörzsölt tárgyakból, ilyen fogyásnak azonban nyomát sem találta. Rumford ilyen módon arra az eredményre jutott, hogy a hőállapotot nem valamilyen hőanyag, hia^em az anyag belső mozgása idézi elő. A jelenség oka, hogy a dörzsölt tárgyak mozgási energiája átalakul s ez okozza a hőmérsékletemelkedést. 5. Az entrópia fogalom Az entrópia fogalom értelmezése kb. 100 éve alakult ki. Az energia megmaradásának felismerésétől kezdve (1848 táján) a termodinamika rohamosan fejlődik, de egységes elmélet kialakításában Thomsonnak és Clausiusnak van nagy szerepük. Kb. 1850-ben vezeti be Thomson a „belső hő" (mechanikai energia) fogalmát. A belső energia elnevezés viszont Clausiustól ered (1864-ben). Ugyancsak Clausiustól ered a termodinamika első főtételének energia felbontása is. Az első főtétel, mint ismeretes kimondja: „hogyha egy vizsgált rendszerrel dQ mennyiségű hőt közlünk, a rendszer belső energiája dU értékkel megnövekszik és ezenkívül külső testeken dL munkát végez." (Fényes Imre: Entrópia) Clausius ezt a belső energiát felbontotta „valódi hő"-re és „látszólagos" hőre. Ebből származott a hasznos és „szabad" energia fogalma. Clausius meg akarta határozni a körfolyamatok energiaátalakulás mértékét és közben eljutott az entrópia fogalomhoz. Kimutatta, hogy egy körfolyamat esetében, melyet izoterm és adiabay Q

t tikus szakaszpárokból képzelünk összetettnek, fennáll a (í

) ös

z" szefüggés. A összefüggést kezdetben termodinamikai függvénynek nevezték. Tulajdonképpen a német és görög szótár szerint összehasonlításból ered az entrópia szó. die Verwandlung (átalakulás) = evtoojcq'' Az entrópia egyik közismert megfogalmazása a következő: Egy zárt hőtani rendszer mindig olyan magától végbemenő változásokon megy keresztül, ahol a rendszer entrópiája (energia átalakulása) a maximum felé törekszik. A Clausiustól származó entrópiamegfogalmazást az idealista filozófia örömmel fogadta, mert úgy vélték, hogy a tétel a világ kezdetének és végének igazolására szolgál. Ugyanis Clausius egyik dolgozatában így fejezte ki gondolatát: „... a világegyetem entrópiája a maximum felé törekedvén, a világegyetem a termodinamikai egyensúly állapota felé tart..." A világegyetem ily módon bekövetkező állapotát „hőhalál"-nak szokás nevezni. Az idealista filozófusok ezt igyekezték félremagyarázni és a saját 142