Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Nagy Andor: A televízió esztétikai kérdései

nak különbséget a kettő között. Vannak olyan tanulmányok, melyek szerzői úgy vélekednek, hogy a film úgy hasonlít a TV-re, mint ahogy egy rajz és egy festmény, melyeknek azonos volt az alkotójuk, hisz mindkettő mozgókép, hangos, közös vonásuk az is, hogy egységes szerkezetté rendezett plánokból áll, stb. Az azonosságok kétségbevonhatatlansága mellett azonban a különbözőségek kimutatása tárja fel a televízió sajátos esztétikáját, speciális formanyelvét, önálló művészet voltát. A legkézenfekvőbbnek tűnik ezen a téren is a filmhez való hasonlítás. Alapvető kérdés a két művészet anyagának összevetése is. A filmet az alkotók celluloid szalagra rögzítik, míg a televízió — egyes műsorok kivételével — „egyenesből" közvetít. így a filmnek megvan az a sajátja, hogy tárolható és szinte meghatározhatatlan az életkora szemben a televízióval, melynek műsorait nem lehet ugyanúgy megismételni. (Kivételt képeznek a telerekordingra vagy filmre rögzített műsorok!) Magától értetődő, hogy a televíziós kamerák irányítóinak sokkal nagyobb a felelőssége, mint a filmoperatőröké. A filmesek ugyanis egy-egy jelenetet addig forgatnak, amíg az alkotók elképzelése meg nem valósul. A televízióban az ún. egyenes adás esetében nincs lehetőség ismétlésre, a sikertelen jelenetek kivágására. — Ez az oka annak is, hogy a színészek sokkal szívesebben vállalnak filmes szerepet, mint televízióst. Az egyenes adás a rádió és TV sajátja. Amíg azonban a rádió műsorát csak halljuk, addig a televíziós műsort látjuk is. Mindkettőnél a realitás és az egyidejűség a legvonzóbb és legjellemzőbb jegy. A jelen pillanat tőlünk távol eső eseményének hallása, látása! A nézőnek a realitás iránti igénye jogos a televizóval szemben, ugyanakkor természetes is. Amíg a színházban elfogadja a díszletet, a filmtől már valóságot vár és elmarasztalja a nem eléggé valósághű díszletet, makettet, stb. A televízió-néző is megkívánja az alkotóktól a valósághoz való hűséget. Ez a megállapítás legfőképp az információs jellegű műsorokra érvényes! Ugyanakkor élnek is a realitás rendkívül nagy hatóerejének felhasználásával a televízió szakemberei, de élnek a lehetőséggel a filmesek is. Nem véletlen, hogy az utóbbi években igen népszerűvé vált a dokumentumfilmek készítése, illetve dokumentum jellegű részletek beépítése a játékfilmekbe. A néző tudja ugyan, hogy a dokumentumfilmet is rendezték, vágták stb., de azt is tudja, hogy amit lát az megtörtént, az tény, az maga a valóság. A filmnek azonban az a hátránya a televízióval szemben, hogy a technika előrehaladása ellenére is időt igényel az elkészítése. így a néző, még a híradófilmek esetében is csak napokkal később láthatja az eseményeket, akkor, amikor az újságokból már részletesen tájékozódott azokról. Nyilván a sajtóval szemben a filmnek így is előnye van, hiszen magát a valóságot láthatja, az eseményt, annak mozzanatait figyelheti meg. A film (híradó, dokumentumfilm) esetében még fenntartása sem lehet a látottakkal kapcsolatban! Más azonban, hogy120