Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Kovács Vendel: A megfigyelés mint fejlődő tanulói tevékenység

inkább a probléma érdekes. Ezért csap le később mohón minden olyan problémára, amely kimondottan neki való, illetve amely csakis vele oldható meg. Még bontakozóban sincs annak az elsős gimnazistának a „nyelvtanos gondolkodási menetrendje", aki az „Itália földje" kifejezésben nem látja be, hogy miért a „földje" az alanyeset, és miért birtokos eset az „Itália". Ezekkel a menetrendekkel a tanulók különböző módon dolgozhatnak. Tevékenykedhetnek velük úgy, hogy a nevelő a szaktárgya keretében bemutat egy-egy vizsgálási módot, azaz hangosan gondolkodik, s a tanulók követik a gondolkodás útját, menetét. De tevékenykedhetnek a tanulók önállóan is ilyen vagy olyan gondolkodási folyamat összeállításában. Végül, mint legtöbb oktatási eljárásban, segíthet a tanító, vezetheti a tanulókat a megfelelő folyamat eredményes elvégzésében. De bármelyik eljárás forog fenn, mindenkor arról van szó, hogy a tanulók a feladat érzékelhető elemeivel dolgoznak, és közben gondolkodásukkal valami újhoz (számukra új összefüggéshez, kapcsolathoz, törvényszerűséghez stb.) jutnak el. Ha egészen új folyamat bejárása a feladat, vagy bonyolultabb fogalom elsajátításáról kell gondoskodnunk, a gondolkodási folyamat egyszeri bemutatása nem elég ahhoz, hogy az új fogalom a tanuló tudatában kialakuljon. Még az sem teszi a tanuló sajátjává a fogalmat, ha a bemutatott folyamatot újra meg újra elvégzi. Így legfeljebb „betanulja" a fogalom megragadásához szükséges tevékenységet. Betanulhatja pl. valaki a számtani haladvány összegképletének levezetését hibátlanul és értheti is az egymásután következő és elvégzendő műveleteket, még sem biztos, hogy ezzel a tanuló felfedezett valamit abból a mennyiség-csoportosítási törvényszerűségből, amely Gausst a képlet megfogalmazásához vezette. A tanulónak egészen sajátjává azzal válik a fogalom, hogy mindig többet fedez fel magától az összefüggésekből. A gondolkodási folyamat műveletei ugyanis nem rendeződnek rendszerré senkiben sem pusztán mások utánzása által, hanem elsősorban és főleg a megismerőnek, a megismerő tanulónak a keresgélő és erőfeszítésekre kész vizsgálódása által. Viszont minden gondolkodási folyamat csak, vagy elsősorban az előzményekhez viszonyítva bonyolult és új. Az első nyelvtény vizsgálása mindenki számára bonyolult. A második annyira válik egyszerűbbé, amennyire előre haladtunk az első megértéséhez szükséges műveletek elsajátításában. A második megértése mélyíti az elsőt, de csak akkor jelentősen, ha az első megértésében is tevékenykedtem. Mind a kettő megértése hozzájárul a harmadik megértéséhez, de csak annyiban, amennyiben az előzők megértéséhez szükséges műveletek elvégzésében járatosabbak lettünk. Mindezek alapján indokolt az az állítás, hogy a tanulók zöme azért mutat könnyebb tájékozódást bizonyos tárgyban, mert elsajá106