Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Kovács Vendel: A megfigyelés mint fejlődő tanulói tevékenység

sokra való utalás alapján arra utasítsuk a tanulókat, hogy nézzék és mondják el, mit vesznek észre, mi az ismerős az új betűben. Kis idő múlva, ha nem közölnének fontos észrevételt, ezt mondhatjuk, hogy figyeljék meg, milyen ismerős vonalakból áll. Végül, ha még most is hallgatnának, húzzuk végig ujjunkat a betű kiemelkedő vonalelemén, s úgy kérdezzük meg, hogy ez milyen vonal. A megszokott figyelési folyamaton sem változtathatunk a sorban következő hasonló jelenségek vizsgálata közben. Ha ugyanis többékevésbé sem kötjük magunkat az észlelés vezetésében egy jól átgondolt és lényegében azonos folyamatot érvényesítő eljáráshoz, a gyermek nehezen tudja követni és megszokni utasításainkat. Nem tanulja meg a vizsgálódás helyes módját. Nem tudnak így érvényesülni a tanító megelőző irányításával sugalmazott helyes szempontok. így történhet meg az, hogy még felső tagozatban, az utolsó háziállat ismertetésekor is csak ilyesmit vesz észre a tanuló: Négy lába van, két lába van, testét toll fedi, szőr fedi, stb. Arra is kell gondolnunk, hogy az észlelések eredményeit jelző szófűzések és kifejezések a jelenségmozzanatokkal együtt raktározódjanak el. Megtanulhatta például a tanuló, hogy a karika alakítását a kettesnél kezdjük. Ha! azonban ,,a kettesnél kezdjük" kifejezés nem kapcsolódott szorosan ahhoz a jelenséghez, amelyre vonatkoztatva megállapítottuk, ,,a kettesnél kezdjük" kifejezéssel akkor is élni fog a tanuló, amikor például a hurokvonalról, vagy a horogvonalról kell megállapítani, hogy hol kezdjük. Az egyszerű jelenségkapcsolatokat tükröző hasonlóan egyszerű beszédkapcsolatok is csak akkor válnak egyértelművé, ha azok az ezeket jelző szókapcsolatokkal együtt raktározódnak el. Ha a tudat egyszerre vesz róluk tudomást, azaz: ha a kettő egyszerre és együtt jelenik meg többször a tudatban. Nem elég tehát, ha a jelenség figyelése után valamilyen megállapítást tesznek a tanulók, majd a megállapítást a tanító által egyszerűsített és helyesbített (vagy kiegészített) formában ismételtetjük több tanulóval. A megállapításokat újraészlelés közben kell kiigazítani, helyesbíteni, kiegészíteni, stb. Minden esetben a jelenségre kell mutatni. Még a végső megfogalmazás során is nézni kell a jelenséget. Röviden: A tanulók a folyamat kezdetétől a végéig nézzék és figyeljék a jelenséget. Még azt említhetjük meg, hogy a tanulók elégséges szemlélődés híján a közhelyszerű kifejezések felhasználásához folyamodnak. Mivel gyakran hallották, könnyen fel tudják idézni őket. Jelentésük a gyermek számára nem egészen tisztázott, ezért „komoly" kijelentéseknek ítélik, és büszke öntudattal szövik bele a mondatokba. Legtöbbször azonban nem a legalkalmasabb időben és vonatkozásban. Pl. ezt mondja a tanuló: Osztályunk szépen ragyog a napfényben. (Közben borús az idő!) Vagy: A tábla mosolyogva néz ránk. (S a tábla kopott, 7* 99