Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Istók Barnabás—Dr. Perge Imre: A testsúlyszázalékon alapuló takarmányszükségleti tervezés további egyszerűsítése a lineáris prognózis segítségével

télire: állatsúly x2x%. Mivel a százalék száma legtöbbször egyjegyű szám. segítségével könnyen és globálisan lehet fejből számolni bármilyen nagy állatsulv esetében. Ferge I. e módszert nomogramra is alkalmazta (6), sőt később a vetésterület nagyságának és a vetésterület alapján eltartható állatsúly mértékének megállapítására is használható nomogram

okat szerkesztett Istók B. módszere, illetve adatai alapján. Ezekkel kevés áttanulmányozás után megoldható a takarmányszükséglet! és takarmánykészlet szétosztási tervezés, vetésterület-szükséglet, eltartható állatlétszám megállapítása, de csak ha 1 q állatsúly napi szükségletét készen kiszámítva ismerjük. Továbbmenően azonban, a gyakorlat számára olyan megoldásra van szükség, amely a táplálóanyag szükségletnek megfelelő takarmánymennyiséget határozza meg a takarmány konkrét tápértékének alapján árkalkuláció közbeiktatásával, s ebből kiindulva egyszerűen meghatározható a szükséglet. Ilyen módszer kidolgozása a jelen dolgozat feladata. A módszer leírása A táplálóanyag szerinti testsúlyszázalékos takarmányszükséglet megállapításához a testsúly százalékos táplálóanyagszükséglet ismeretéből, a hozzávetőleges testsúlyszázalékos takarmányfogyasztás mértékéből, illetve lehetőségeiből kell kiindulni. Ezeket a testsúlyszázalékos takarmányfogyasztás jellegzetességeinek leírásából (Istók 195364.) ismerhetjük. A testsúlyszázalékos táplálóanyagszükséglet megállapítása, mint azt a régebbi leírás jelzi, ugyancsak a testsúlyszázalékos életfenntartó táplálóanyagszükségletből indul ki, azon alapon, hogy a testsúly felénél a testsúlyszázalékos keményítőérték szükséglet 20%al nagyobb, tizedénél 80%-al nagyobb. így a kiinduló testsúlyszázalékos keményítőérték-szükségletet a testsúly felénél 1,2-del, tizedénél 1,8-el kell megszorozni valamely élősúly életfenntartó energiaszükségletének megállapításához. Az összes keményítőérték-szükséglet viszont az életfenntartóból szorzószámok (1—3-ig) segítségével állapíthatók meg (4.). Az emészthető fehérjét viszont a fehérje koncentráció (10—20. illetve 10—25, illetve 10—30) jellegzetesség (4.) szerinti megállapítása mutatja. Az így számított testsúlyszázalékos keményítőértéket ismerve, a testsúlyszázalékos takarmányadagok takarmány értéktől függő nagyságát úgy határozzuk meg, hogy a testsúlyszázalék számmal megszorozzuk az 1 kg takarmány keményítőértéket. Pl. a szarvasmarhaállomány testsúlyszázalékos átlagszükséglete 1,1% 3500 liter tejtermelés mellett. Ezt fedezi: 0,7 ts % széna á. 0.28 kg kern. ért. össz. 0,7 X 0,28 = 0,18, eddig" 0,18% kern, érték. 0,8 ts % tak. szalma á. 0,2 kg kern. ért. ossz. 0,8 X 0,2 = 0,16, eddig 0,34 ts % kern, érték. 4 ts ° o silókuk. szilázs á. 0,14 kg kern. ért. össz. 4,0 X 0,14 = 0.56, eddig 0,9 ts % kern, érték. 34* 531