Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Istók Barnabás—Dr. Perge Imre: A testsúlyszázalékon alapuló takarmányszükségleti tervezés további egyszerűsítése a lineáris prognózis segítségével

A TESTSÜLYSZAZALÉKON ALAPULÓ TAKARMÁNYSZUKSÉGLETI TERVEZÉS ÚJABB MÓDSZERE A LINEARIS PROGRAMOZÁS SEGÍTSÉGÉVEL DK. ISTÓK BARNABÁS—

DR. PERGE IMRE A XX. században a mezőgazdasági tudomány és gyakorlat ugrásszerű fejlődésnek indult. Az új és új tudományos megállapítások az adatok sokaságát eredményezték, amelyek elraktározása a régi módszerekkel immár lehetetlenné válik a legtöbb szakember számára. A rohanó munkatempó ugyanakkor alapismereti viszonylatban nehézzé teszi a könyv gyakori használatát. Az új és új adatok felfogása, megtartása ma már csak egyféleképpen lehetséges, ha azokat a törvényszerű ismeretek szemléletének dialektikusan összefüggő rekeszébe raktározzuk, ahonnan azok bármikor könnyen kiemelhetők, rugalmasan alkalmazhatók. Az elmondottak fokozottan érvényesek az állattenyésztés, közelebbről a takarmányozás területére. Az állattenyésztésben elsősorban az állatok korhoz viszonyított optimálisan elérhető testsúlyainak ismerete volt gyenge oldala a mezőgazdasági iskolákból kikerült fiatal szakembereknek. Ennek egyszerű használati ismereteit Bródy (cit. 3) növekedés-törvényszerűségi megállapításainak alátámasztásával Istók (3) 1961—64-ben kidolgozta. A takarmányozás területén a táplálóanyag és takarmányszükséglet képezte a legrégibbí időktől a gyakorlat számára történő egyszerűsítés tárgyát. Már 1901-ben Hensch Árpád a Magyaróvári Gazdasági Akadémia egykori tanára az állatállomány nagyságát egységesen számosállatban fejezte ki. Ebből kiindulva jött létre később az egy számosállat évi táplálóanyag és takarmányszükségletének (50 q szárazanyag, 23 q keményítőérték, 3,3 emészthető fehérje), használata a takarmányszükséglet! tervezéshez. Ez az állatállomány változó összetételére való tekintettel még a nagy számok törvényszerűsége alapján sem felel meg a gyakorlat igényeinek, mert 1,26 testsúlyszázalék keményítő értéket és 14% fehérje koncentrációt jelent egységesen, holott pl. a szarvasmarhák átlagban 1,0 testsúlyszázalék, a baromfiak 4 testsúlyszázalék körüli (súlypontozott átlaggal 1,5 testsúlyszázalék keményítőérték, 15% fehérje koncentráció) keményítőérték mennyiséget igényelnek. Ezért 34 529