Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Kővári László: A vágtafutás és a biomechanikai törvényszerűségek

gedés történik. Ezáltal a futó fékezi az ütközést, ami a sérülési veszélyen túl íitmushibákhoz is vezethet. A talajfogás kisfokú kitámasztást eredményez, hatására ún. billentő nyomaték lép fel, ez pedig fékezi a sebességet. Kiküszöbölésére hajlítják be térdüket a futók. (Megjegyzendő, hogy a fellépő terhelés is ezirányban hat.) Az egyes mozgásfázisok folyamatosan kapcsolódnak egymásba, így jön létre a futás folytonossága. A hatóerők összműködése következtében a futó adott sebességre tesz szert. Állandó sebesség esetén a működő erők egyensúlyban vannak. Futás közben az ún. dinamikus egyensúlyi állapot érvényesül. Ez alatt olyan változó testhelyzetsorozatot értünk, mely lehetővé teszi az egymásra következő akciók kedvező folyamatát. A dinamikus egyensúly hibáit elsősorban a mozgás törései jellemzik. (Különösen talajfogáskor jelentkezik ez szembetűnően.) A test mozgását súly pont-jának mozgásával jellemezhetjük, mert a súlypont a testre ható összes külső és belső erő támadáspontja. Mechanikailag az lenne a kívánatos, ha a súlypont a lehető legegyenesebb pályán haladna előre. Ez azonban a gyakorlatban nem lehetséges, mert a futás alapjában véve egy sorozatos ugráskapcsolódás, a testnek a talajjal való kapcsolata esetenként megszakad. A függőleges irányú eltérés a lendítés és elrugaszkodás eredménye. A súlypont legmagasabb a repülési fázisban és legalacsonyabb a holtponthelyzetben, mert ekkor a támaszkodó láb térde hajlítva van. A súlypont oldalirányú mozgása anatómiai eredetű: a súlypont a támaszreakció hatásvonalától befelé (a testtengely felé) található, ennek következtében jobb lábas támaszhelyzetben balra, bal lábas támaszhelyzetben viszont jobbra tolódik el. Ezek alapján a helyes futástechnika nem más, mint e kétirányú eltérés csökkentésével végrehajtott mozgás. A súlypont minden mozgása erőt, energiát igényel. Ez az energiaigény annál nagyobb, minél hosszabb pályát ír le a súlvpont. Legyen a futó testsúlya = 70 kg, lépéshossza = 220 cm, a távolság = 100 m, a szükséges idő = 10,5 mp, a függőleges súly pontingadozás = 7 cm. A lépésenként! súlypont emelkedés 100 méter alatt: A fenti érték kereken 3,3 méternek felel meg. Ezt a távolságnövekedést 70 kg X 3,3 m = 231 mkg munkával kell leküzdeni, ami a teljesítmény szempontjából: X 0,07 - 3,285 m. Tehát fútónknak súlypontja függőleges ingadozása következtében 0,3 LE teljesítményt kell kifejtenie, vagyis minél jobban növekszik a