Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Kővári László: A vágtafutás és a biomechanikai törvényszerűségek

Mivel egy futóra nézve a láb tömege azonos, ezért, hogy a lendítés nagy erőt 'képviseljen, igen gyorsan kell végrehajtani. A lendítés körpályán történik, így a láb tehetetlenségét (tömegét) az ún. forgási tehetetlenségi nyomatékával (inercia) jellemezhetjük. Értéke egyenes arányban áll a körpálya sugarának négyzetével: I = 2 m • r

2. Tehát ahhoz, hogy a lendítés gyors legyen, az inercia mértékét kell csökkenteni. Ezt pedig úgy éri el a futó. hogy a térd hajlításával lerövidíti a sugarat, vagyis kisebbíti az ingakart, így a mozgás könnyebben felgyorsul. Meddig lendítsen a láb, hogy a lehető legjobban segítse elő az előrehaladást? A holtponthelyzeten átgördülő test a futás sebességétől függően meghatározott vízszintes energiával rendelkezik. Ugyanakkor hat a súlypontra a nehézségi erő is. E két erő eredője előre és lefelé mutat. A lendítésnek és elrugaszkodásnak tehát felfelé kell hatnia. De figyelmen kívül hagytuk, hogy a vízszintes energia nagyságát növelni kell, mert csak így tudunk kellőképpen előrefelé is haladni. így a lendítésnek felfelé — előre kell irányulnia. Természetesen a láblendítés aktív ,,megfogása" után (mikor a lendítés gyorsulása megszűnik) a comb tehetetlensége következtében tovább lendül pályáján és magasabbra kerül. A kar lendítésére ugyanezen elvek érvényesek. A két kar ellentétesen mozog, de ugyanakkora erővel, mert csak így lesz a két kar munkájának eredője a vízszintes sebesség növelése szempontjából nulla. Ez azért fontos, hogy ne késztesse a súlypontot felesleges mozgásra. A karmunka jelentősége az alábbiakban foglalható össze: a) segíti a lendítést, b) a lendítő lábbal ellentétes mozgása révén segít az egyensúlyozásban, c) A láb és a kar keresztezett beidegzése lehetővé teszi, hogy akaratlagosan gyorsított karmunkával felgyorsítsuk a lábmunka ütemét. Kisebb tömeget előbb tudunk megmozgatni, ezért a kar munkája mint a lábtempót gyorsító tényező szerepel. Tehát bizonyos határok között a karmunka gyorsításával fokozhatjuk a lábmozdulatok szaporaságát. Ez az összefüggés különösen a táv vége felé jelentős, amikor is az egyre fokozódó fáradtság (oxigénadósság) miatt csökken a futás sebessége. 3. A lendítés munkájához szervesen kapcsolódik a támaszkodó láb elrugaszkodása. Ez a futómozgás legfontosabb mozzanata, mert meghatározza a repülés hosszát, másrészt pedig a helyes elrugaszkodás nagyrészt biztosítja a helyes futómozgást is. Akkor jó, ha a megelőző lépés töretlen folytatása. Az elrugaszkodást akkor kell megkezdeni, amikor a test súlypontja az alátámasztási pont elé kerül és a lendítés során a támaszkodó lábra háruló plusz leterhelés megszűnik. Az elrugaszkodás csípőből, térdből és bokából fokozatos kinyúlással történik. Az elrugaszkodásban nagy szerepet játszik a boka. Kísérletileg igazolt tény, hogy ha kikapcsoljuk a boka munkáját, akkor az elrugaszkodás hatékonysága a felére esik. Vigyázni kell azonban, hogy a kinyúlás ne legyen túlzottan elsietett, mert. ez a test nagyfokú emelkedését eredményezné (szökkenő futás). 4. A lendítés és elrugaszkodás után a test repül a levegőben. Ez,523