Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Vágás Endre: Néhány emlősállat állalatti nyálmirígyéből (Gl. submaxillaris) leírt „világos" és „sötét" sejtek értékelése mucopolysaccharid reagensek segítségével

„sötét" mirigysejt megjelölés az említett téves felfogás eredménye. A mukopolysaccharidok újabb (szövettani, fluoresceins és papír-elektroforetikus) kimutató módszereivel ebben a kérdésiben azonban ma már megbízhatóan tájékozódhatunk. összefoglalás A nyálmirigy sejtek két fő típusa (a szerozus és mucinozus sejtek) között, több emlősfaj állalatti nyálmirigyében — különösen a rovarevőknél és rágcsálóknál — a múltban több átmeneti sejtformát írtak le. Ezeket a sejtformákat eddigi, kis érzékenységű mukopolysaccharid kimutató módszerek tüntették elő. A mukopolysacoharidok hisztokémiai reagenseinek — perjodsav-leukfuchsin, Astrablau — segítségével kimutatható, hogy a korábban leírt „világos" és „sötét" mirigysejteket részint hisztokémiai alap nélkül különítették el, részint eltérő szekretioíázisban talált sejteket soroltak külön csoportokba. A szövettani vizsgálatokat fluorescens mikroszkópos megfigyelések. a mirigyváladék papír-elektroforetikus elemzése, valamint a mirigysejtek vegyi (atropinnal és pilocarpinnal végzett) ingerlésének eredményei támasztják alá. DIE BEWERTUNG DER AUS DER UNTERKIFERDRÜSE (GLANDULA SUBMAXILLARY) VON SAUGETIEREN BESCHRIEBENEN „HELLEN" UND „DUNKLEN" ZELLEN MIT HILFE VON MUCOPOLYSACCHARID-REAGENTEN E. VAG AS Zwischen den beiden Haupttypen der Schleimdrüsenzellen (seröse und mucinöse Zellen) in der Unterkieferdrüse verschiedener Säugetiere — insbesondere der Insektenfressei und Nager — sind in der Vergangenheit mehrere Übergangszellformen beschrieben worden. Diese Zellformen wurden bisher mit den wenig empfindlichen Methoden zum Mucopolysaccharidnachweis dargestellt. Mit Hilfe der histochemischen Agenzien zum Nachweis der Mucopolysaccharide (PerjodsäureLeukofuchsin, Astralblau, Alcianblau) kann nachgewiesen; werden, dass die früher beschriebenen „hellen" und „dunklen" Drüsenzellen teilweise ohne histologische Unterlage gesondert und teils die in verschiedenen Sekretionsphasen befindlichen Zellen in besondere Gruppen geordnet wurden. Die histologischen Untersuchungen werden unterstützt durch fluoreszenzmikroskopische Beobachtungen, papierelektrophoretische Analyse der Drüsensekrete, sowie chemische Reizung der Drüsenzellen (Atropin und Pilocarpin). IRODALOM: 1. Bensley, R. R.: Anat. Record. 1908. 2,105. 2 Bignardi, C.: Arch. Ital. Anat. 1939. 42, 389-404. 3. Bolk, L„ Göppert, E. Kallius, E., Lubosch, W.: Handb. D. Vergl. Anat. d. Wirbeltiere. Band: III. Fahrenholz, C.: Drüsen der Mundhöhle. Berlin-Wien, 1937. 4. Clara, M.: Z. Mikr. Anat. Forsch. 1940. 47. 25-42. 5. Cohoe, B. A.: Amer. J. Anat. 1907. <37, 167. ,519