Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Az első magyar vegyészdoktor: Wagner Dániel (1800—1890)

zőségében, a tervezett összeg megajánlása nem történt meg. Mérei Gyula adatai szerint Wágner a nádortól is kért támogatást, de ez sem vezetett eredményre. Végre 1847-ben a Pesti Technikai Vegyészeti Társaságot mégis létrehozták, mert bár akkorra sem gyűlt össze a megfelelő összeg „hazafias tekintetekből azonban mégis szükség volna már, hogy Magyarországon is létrejöjjön egy technikai vegyészeti üzem" [40. 295.]. Az eredetileg tervezettnél jóval szerényebb keretek között, Halmai szerint 25 000 alapító tőkével [39. 239.] az üzem mégis megalakult főleg a Wagner-család tagjainak buzgólkodása folytán. Pontos adatok egyelőre hiányoznak arról, hogy mi is létesült s mi maradt el a tervekből. Valószínűleg elsősorban a gyógyszertári laboratórium erősödött meg, erre utal az 1848-as Gyógyszerészi Hírlap első számában közölt hirdetés: „Vagner Dániel vegytan tudor és gyógyszerész tulajdonos a' „Nádorhoz" Pesten Raktárjából szállíttatnak mindennemű vegy- és gyógyszerek illendő áron" [29.] A hirdetés azt is ígérte, hogy a lap következő számában részletes árjegyzéket is közzétesznek ez azonban valószínűleg Wágner Dánielnek kormánytisztviselővé történt kinevezése folytán elmaradt. így nem tudhatjuk, mit is készítettek az első pesti vegyészeti gyárban. Hallunk a megvalósult üzemről a szabadságharccal kapcsolatban is. A vegyészeti gyárnak a városon kívüli üzemrésze, amelyik a Soroksári úton volt, haditermelésre rendezkedett be [43.]. Angliából hozatott gépekkel gyutacsot, kanócot és robbanóanyagot készítettek [40. 388.] Wágner maga élenjárt a szabadságharc támogatásában azzal is, hogy saját vegyészeti tudását is sorompóba állította. Állítólag nagyobb tökélyt ért el a puskaporgyártásban, mint a tűzszerész tisztek. Halmai szerint a nagyszebeni lőporgyárban is kiválóan tevékenykedett, amikor az ország fővárosát fel kellett adniok a szabadságharcos csapatoknak [42. 56.] A szabadságharc utáni bosszúállási hullám elültével Wágner újra teljes erővel vegyészeti gyárának megerősítéséért küzdött. 1852. december 20-án újabb felhívást tett közzé, amelyben a gyár tőkéjének 80 000 pft-re való kiterjesztésére tett javaslatot. A kibővítendő gyér termékei között kénsav, sósav, salétromsav, vasgálic, glaubersó, klórmész szerepeltek volna. Az üzem a saját céljainak fedezésére, egyben eladásra is kőedénygyárat is létesített. A gyár felépítése meg is történt, s négy év múlva a gyár 6 üzemhelyiséggel, raktárakkal, istállókkal és más helyiségekkel üzemelni kezdett [39. 241.]. A gyárat 1868ban a Magyar Központi Gyógyszerészeti és Művegyészeti R. T. vásárolta meg a Wágner-családtól, illetve a részvénytársaságtól. A gyógyszergyár melletti laboratórium azonban tovább is üzemelt. Az akkor már idős alapítótól a fia dr. Wágner Jenő vette át, egy 1887-es adat szerint ez az üzemrész „finom vegyészeti készítményeket, fémhulladékok vegyi kivonatait" valószínűleg fémsókat állított elő [37.{ Ennek az üzemnek további sorsát nem ismerjük pontosan. ,390