Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Az első magyar vegyészdoktor: Wagner Dániel (1800—1890)

Wágnernek a káliummal végzett, sajnos befejezetlenül maradt munkái a fiatal vegyészdoktor korszerű ismereteiről, széleskörű olvasottságáról, jó kísérletezői tudásáról tesznek tehát tanúságot. 2. Az arzén kimutatása A mérgező anyagokkal dolgozó több hazai gyógyszerésznek 1842-ben az arzén felé fordult a figyelme. Nem lehet tudni pontosan, mi váltotta ki az érdeklődést. Tény az, hogy ebben az időben jelent meg egy német monográfia erről a tárgyról [12], amelynek alapján Boor Károly is hosszabb tanulmányt tett közzé [14], Lehet, hogy Wagnert is ez a munka indította arra, hogy az arzénmérgezések kérdésével foglalkozzon. A reá jellemző alapossággal és kitartással azonban nem azt tette, hogy a mások által elmondottakat csak elfogadta, hanem azokat tovább is fejlesztette. Elsősorban azt kereste, hol fordulhat elő nálunk arzénmérgezés. Megállapította, hogy a felvidéki ezüst, réz stb. ércek csaknem mindig kén vagy arzéntartalmúak, s mint ilyenek mérgezők lehetnek. 1842ben a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Selmecbányái gyűlésén rendkívül szenvedélyes hangon szólalt fel: ,,Az emberiség nevében hívom fel tehát önöket, uraim! kik figyelemre méltatják az ember becsét. . .", akadályozzák meg az arzénmérgezések lehetőségét [15. 17]. Ügy tartotta Wagner, hogy azok a körülmények, amelyek között az ércek pörkölése folyik, súlyos veszélyek hordozói: ,,. . ,e munka. . . itt Zólyomban s több más helyeken alkalmunk van szemlélni, félig nyitott fagunyhókban és rövid kéményű kemenczékben vitetik véghez". Ügy tartotta, hogy az ércpörkölésnél keletkező arzénessav (az általa is használt nyelvújítási kifejezés szerint: mirélecssav): „OUy lest, melly minden életműves lényekre gyakorlott ártalmas hatására nézve valamennyi életműtlen mérgeket felül múl" 115. 16] Érdekes és jellemző, bogy ezt a felszólalást követően nagy vita alakult ki, amelynek során egy bányatiszt (Amon Zsigmond) és Bachmann János, Selmecbányái bányászati akadémiai tanár a meglévő állapotok érdekében szólaltak fel. [16., 17]. Nendivich Károly elismerte ugyan a mérgezés lehetőségét, azonban azt diétával elkerülhetőnek tartotta, ugyanakkor pedig a túlzott óvatosságot károsnak is minősítette: „Mert ha az embereket minden ártalmas befolyásoktól akarnók megóvni, ez annyit jelentene, mint minden művészet és műipar fölött pálczát törni, és a természeti nyers durva állapotra visszatérni akarni" [18., 26]. Az ellenvetések Wágnert nem. győzték meg teljes mértékben, erre utal, hogy a Selmecbányán tartott beszédét, mielőtt még a nagygyűlés jegyzőkönyve megjelent, közzétette az Orvosi Tárban [13.] s a kérdés kémiai részével tovább foglalkozott. 1843. január 16-án a Budapesti Orvosegyesület ülésén az arzén gyors kimutatására vonatkozó értekezését mutatta be „vegytani kísérletekkel bizonyítva". Ezt az értekezést a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Kolozsvárott tartott 1845-i ülésén is előadta [26]. A Wágner-féle arzénkimutatás célja nem az addig is már ismert, ,384