Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Neveléstörténet és nevelés utópiák

nek sem. A nevelést a dresszura, a kényszerítés, a vak engedelmességre szoktatás pótolja. Az ilyenféle reakciós utópia egyrészt határozottan szocialista-ellenes (a diktatúrát, zsarnokságot — a polgári reakciós koncepcióhoz híven egyszerűen azonosítja a szocialista rendszerrel) — másrészt hidegháborús célokat is szolgál, hiszen a polgári olvasóközönségben rettegést kelt a jövőbeli, a szerző által tendenciózusan eltorzított, meghamisított, „szocialista diktatúra."-val szemben. A szerző az olvasóban teljesen hamis, rágalmazó képet igyekszik kialakítani a szocializmusról. A szocialista jövőnek ilyen megrágalmazását talán azért is érdemes említeni, mert egyes nyugati polgári körökben az efféle hamis, reakciós utópiák széltében elterjedtek, ismertek. Olyannyira, hogy egyes neveléstörténeti, problématörténeti, összehasonlító pedagógiai művekben is találkozhatunk a jövő Orwell-féle elképzelésének említésével. (Vö. ATKINSON— MALETKA: The story of education. - Chilton Comp., FhiladelphiaNew York, 1962. — 186. oldalán nem átall a szovjet nevelés „OrwelT'-i aspektusairól szólni!. . .) Nem kisebb rágalmazást más utópikus művekben is találunk. Pl. az orosz emigráns ZAMJÁTYIN angolul megjelent könyvében arról ír, hogy a jövő új „szocialista" társadalmában az emberek számot kapnak, mint a rabok, és átlátszó falú házakban kell élniök, hogy minden moz dulatukat ellenőrizhessék . . . — Nem szükséges azonban tovább részleteznünk és bővebben kritizálnunk az ehhez hasonló, szélsőségesen reakciós célzatú utópiákat. Az igazság kedvéért viszont nem hallgathatjuk el azt sem, hogy a nyugati polgári irodalom utópikus művei, elképzelései között vannak optimistábbak, józanabbak, a reakciós politikai célzattól mentesek, vagy legalábbis mérsékeltebbek. Pl. SKINNER a „Waiden two" című utópiájában tudományosan szervezett, autonóm közösségekről ír, melyeknek berendezése, demokratizmusa megakadályozza, hogy az emberek antiszociálissá váljanak. Utópiák, elképzelések a nevelés távoli jövőjéről a szocialista országokban A szovjet irodalomban az 1920-as évek friss, újító szelleme magasra lendítette az írói fantáziát is. Olyan értékes, fantasztikus regények jöttek létre, mint ALEXEJ TOLSZTOJ „Garin mérnök hiperboloidja", vagy „Aelita"-ja. Az 1930—40-es években a realizmus, a gyakorlatiasság, a pártosság, felszínes, vulgáris értelmezése, a személyi kultusz hibáinak elterjedése következtében az írók fantáziája is megapadt, ill. a létrejött kalandos-fantasztikus regények éppen olvasmányosság, népszerűség és művészi érték szempontjából voltak kifogásolhatók. Az SZKP XX. kongresszusa nyomán a kulturális forradalom új, erőteljes fellendülése következett. Ennek a pezsdülésnek köszönhető, hogy a szovjet írók, gondolkodók, publicisták mertek alkotóan, merészen a jövőbe tekinteni, elképzeléseiket publikálni. 22