Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Neveléstörténet és nevelés utópiák

Ami a pavlovi tanítások alkalmazását illeti, Huxley egyoldalúan és mechanisztikusán értelmezi a kondicionálás lényegét, ebből folyóan mechanikusan alkalmazza az emberi tanítás, nevelés folyamatára. Pavlov ugyanis éles, minőségi különbséget tett az állati és az emberi pszichikum közt, a tanulás szempontjából is nagyjelentőségűnek tartotta az első jelzőrendszer mellett a második jelzőrendszer meglétét, működését. Huxley viszont a kondicionálást teljesen a kutya-kísérletek mintájára értelmezi és alkalmazza, figyelmen kívül hagyja a második jelzőrendszer létét, az emberi tudat és viselkedés sajátos vonásait, minőségi különbségét az állati pszichikumhoz képest. Lényegében a „Hypnopaedia" alapja: a kondicionálás merev, mechanisztikus felfogása. Igaz ugyan, hogy a részleges gátlás (pl. hipnózis és ehhez hasonló alvás, fél-álomszerű állapotok) lehet kedvező talaja bizonyos esetekben mechanikus bevésésen alapuló tanulásnak. Egyes híradások szerint Nyugaton és a Szovjetunióban is folytak ehhez hasonló helyzetben nyelvoktatással kapcsolatos kísérletek.) Arra azonban jelenleg nem találunk példát, hogy hipnotikus helyzetben általában a magatartást, személyiséget is alakítani, formálni lehetne. Az oktatás és nevelés egész folyamatát aligha lehet valami tudattalan, vagy félig tudatos folyamatnak tekinteni, melyből hiányoznak a magasabbrendű, aktív értelmi mozzanatok és az érzelmek. Huxley utópiája — nagyszabású kísérlet arra, hogy az észt és érzelmet száműzzék a pedagógiából, merő gépies kondicionálássá fokozzák le az ember alakítását. A freudizmus alkalmazása szűkebb térre szorul. Leginkább az ösztönök kiélésére és szublimálására való törekvés hangoztatásában, a gyermeki szexualitás elismerésében és a gyermekek szexuális játékainak szabadjára engedésében nyilvánul meg. * ** Pedagógiai szempontból ennyiben lehetne a regény lényeges vonásait kiemelni. Elterjedtsége, olvasottsága a modern fantasztikus regényekre gyakorolt hatása óriási. Nem csoda, hogy kritikai fogadtatásának, a vele kapcsolatos vitáknak is számottevő irodalma van. Sokan méltatták széles látókörét, sokoldalú műveltségét, fantáziáját, — mely párját ritkítja a modern kalandos regények között (pl.: legutóbb az indiai Sisirkumár GHOSE kritikájában: „Aldous Huxley. A Cynical Salvationist". - Asia Publ. House, London, 1962. - II., 50-52. old.). Más kritikusok észreveszik regényeinek társadalmi szempontból „leszűkített világát": művei a középosztály, és azon belül is az esztétikai és spekulatív szellemű értelmiség szűk körében mozognak. (Vö. John ATKINS: A. Huxley: A literary study. — London, John Calder, 1956. — 52. 1.) Ez a társadalmilag „beszűkített horizont" nem marad észrevétlen a „Szép új világ "-ban sem. — A fentiekben, az ismertetéskor néhány hibájára, tévedésére már rámutattunk. Olcsó, felületes lenne mármost egyszerűen azzal elvetni koncepcióját, hogy pesszimista, torzított képet fest a jövőről, mely a szocializmus forradalmi optimizmusával, perspektívájával sehogy sem egyeztethető össze. 18