Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József—Dr. Tóth Imre: Nagy orosz nyelvészek. I. A. Baudouin de Courtenay, a modern nyelvtudomány úttörője

megy. 1913-ban a cári kormány a kis népek védelmében írott tanulmánya miatt bebörtönzi. 1914-ben kiszabadul. 1918-ban (hazatér Varsóba. Itt él és dolgozik köztiszteletben 1929-ben bekövetkezett haláláig. Tanítványai szerint rendkívül művelt, sokoldalú, melegszívű, az elnyomottakkal és szenvedőkkel mélyen együttérző ember volt. 2.1. I. A. Baudouin de Courtenay munkásságának kezdetére esik az ún. újgrammatikus iskolának a kialakulása. Ez az iskola, amely az A. Schleicher által képviselt, elavult komparatívista irányzatot váltotta fel a nyelvtudományban, új programmal és követeléssel lépett fel [7], Követői a nyelvi jelenségeket pszichológiai törvényszerűségekkel magyarázták. Az újgrammatikusok különös figyelmet szenteltek a hangtörvények tanulmányozásának és a hangváltozások kivételtelenségének elvét hirdették. Az analógia szerepét rendkívül fontosnak tartották a nyelvfejlődésben. A nyelvi változások forrását az egyéni nyelv ill. -pszichikum sajátosságaiban keresték, ami a nyelv társadalmi funkciójának az elhanyagolásához vezetett. Az újgrammatikus tanok hatással voltak az ifjú I. Baudouin de Courtenayre is, aki az elsők között alkalmazta az analógia elvét a lengyel declinatios rendszer vizsgálatában Einige Fälle der Analogie in der polnischen Deklination c. ifjúkori munkájában. Természetesen olyan önállóan gondolkodó, eredeti koncepciókra törekvő tudós, mint Baudouin de Courtenay volt, nem maradhatott meg az újgrammatikus tanok dogmává merevedő korlátai között. Munkássága során később több esetben eltért azoktól az elvektől, amelyeket H. Paul fejtett ki Prinzipien der Sprachgeschichte c. munkájában, amelyet az újgrammatikus elgondolások legvilágosabb összefoglalásának tartanak. Ha Baudouin de Courtenay munkásságát vizsgáljuk, akkor két nehezen elkülöníthető részre oszthatjuk azt. Az egyik azokat a megnyilatkozásait öleli fel, amelyekben általános nyelvtudományi nézeteit fejtette ki, a másik azokat az általános nyelvtudományi szempontból; is fontos felfedezéseit tartalmazza, amelyekhez konkrét nyelvi anyag vizsgálata révén jutott el. Vizsgálódásainkat tágabb értelemben vett általános nyelvtudományi nézeteinek felvázolásával kezdjük el. 2.2. Rendkívül érdekesek azok a nézetei, amelyeket az emberi nyelv lényegéről, sajátosságairól alkotott. Az emíberi nyelv olyan „nyelv, amely véletlen szimbólumok öszszességéből áll, amelyek a legkülönfélébb módon kapcsolódnak öszsze" [8]. „Az emberi nyelv szavainak túlnyomó többsége csak véletlenül keletkezett szimbólum, amelyek más körülmények között másképpen formálódhatnak meg. Ilyen módon a véletlenszerűség a nyelv jellemző vonása — írja Celovecenije jazyka című tanulmányában [9], A nyelv jelszerű voltának hangsúlyozásával és a nyelvi jelnek, mint véletlenszerű szimbólumszerű felfogásával I. Baudouin de Courtenay közel jutott ahhoz az, állásponthoz, amelyet később a modern nyelvtudomány másik jelentős úttörője, F. de Saussure fejtett ki, aki a nyelvet szintén jelek összességének tekintette. A nyelvi jel szerinte is önkényes [10]. 172