Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr Bakos József: Comenius tankönyvei: III—IV. az Atrium és a Schola Ludus

A következő darabokban már színtelenedik a Schola Ludus nyelve, vázlatosabb, mozaikszerűbb az események felsorakoztatása is, különösen azokban a részletekben, amelyekben az erkölcsi életet szabályozó normákról szólnak a szereplők. Talán csak akkor melegszik fel újra Comenius hangja, amikor a humanitásról, a közösségért vállalt munka szépségeiről vall. Ugyanakkor az arrogans, procax, morosus, aut torvus, frivolus stb. jelzők felsorakoztatásával és értelmezésével olyan tükröt tartott a hallgatóság elé, amiben sokan — tanítók és tanulók egyaránt —, saját arcukat is szemlélhették. A családi életet és az államot bemutató hetedik játékban nemcsak arról kapunk képet, milyen az ember helye a családban és az államban, hanem elsősorban arról, hogy mi a kötelessége. Helyesen utal Komor Ilona arra, (vö. Fedagógiai Szemle, 1958:982), hogy ez a gondolat igen nagy hangsúllyal szerepel ebben a darab-részletben. Azok a gondolatok és nézetek (az állami intézményekről, az: állam szerepé'ről, az egyéni és a közösségi érdek dialektikus egymásrahatásáról stb.), amelyeknek itt Comenius hangot adott, s azok a közösségi életben negatív szerepet játszó embertípusok (az iszákos, a goromba férj, a családjával nem törődő apa, a hűtlen asszony, a hálátlan gyermek, stb.), akiket a hallgatóság előtt felvonultatott, nemcsak arra figyelmeztetnek, hogy Comenius a darab e részletében kitört az iskolai játék keretei közül, hanem arra is, hogy már itt nem csupán a latin nyelv gyakorlására szánt ,,nyelvgyakorlati" textust kívánt nyújtani, hanem a megfontolt, s ugyanakkor a merészebb politikai nevelésre is, vagy, ha úgy tetszik, a nevelői célokat is jól szolgáló politikai agitációra is jó példát adott ennek a résznek a megírásával, még akkor is, ha kora társadalmának hibáira, igazságtalanságaira, s elavuló intézményeire nem nyílt társadalmi kritikával (bár erre is találni példát e részben!), hanem csak az utópia révén hívja fel a figyelmet. Komor Ilona idézett cikkének e problémára vonatkozó részletesebb fejtegetései felmentenek bennünket az alól a feladat alól, hogy ebben a keretben mi is részletesen szóljunk erről a részről, csak azt kívánjuk még kiemelni, hogy Comenius ezzel a darab-részlettel azt is bebizonyította, hogy bár társadalomkritikájának korlátai is voltak, mégis volt emberi bátorsága úgy formálni az utópisztikus keretben tálalt tartalmat, hogy szinte kilúgozott belőle minden kalandos elemet, s így darabja -e részletének társadalomkritikáját, s egyben pedagógiai jellegét mégjobban kiemelte, sőt egyenesen a középpontba állította. Kardos Tibor helyesen jegyezte meg „A sárospataki évek jelentősége Comenius humanista pedagógiájában" (Pedagógiai Szemle, 1958:910—922) című írásában, hogy a Schola Ludus, ez az „élő encyklopedia" Comenius számára nem a nyelvgyakorlás egyik módja volt csupán, hanem annak eszköze is, hogy hallgatóságát az élet szerepeinek jobb megtanulására nevelje. Az életre felkészítő szerepsorozatba pedig nem véletlenül vonta be azokat, akik az új — bár még utópisztikusán felvázolt — társadalomról oly lelkesen prelegáltak. A nyolcadik, s egyben utolsó (Pars. VIII. et ultima) darabban egyrészt az ország kormányzásáról, másrészt az egyes vallásfelekezetekről 164