Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr Bakos József: Comenius tankönyvei: III—IV. az Atrium és a Schola Ludus

Comenius a retorikáról szóló fejezetet. Az itt tárgyalt anyag forrását Vossius, Ramus (Rhetorica... in usum Scholarum, Erfurt, 1621.), Alsted (Encyclopaedia, Encyclopaediae Liber septimus, exhibens Rhe­toricam, 1630.), és Bartholomus (Oratoria . . . Wittenbergae, 1624.) mű­veiben kell keresnünk. Comenius itt is sűrítve és a gyakorialti vonat­kozásokat előtérbe állítva közli az ismeretanyagot. A megfogalmazás nyelve választékos, a szóképek, a metaforák mellett sokszor kapnak benne szerepet a szólások és szólásszerű tömör nyelvi formák „Mare verborum, gutta rerumi. — Sono implere aures, animos vento. — Talis vir, talis oratio " stb., stb.). Világos tálalásban és jó gyakorlati példatárral tanítja ez a fejezet azokat a módokat, eszközöket, amelyeket jól használhatnak fel a tanu­lók is a mondanivaló összeszerkesztésében, megfogalmazásában, ki­fejező, ékes és hathatós tolmácsolásában. A trópusok, a figurák (meta­fora, metonymia, synedoche, allegória, exclamatio, interrogatio, reci­tentia, correctio stb.) nyelvi szerepükben való bemutatása mellett a beszéd különböző stílusnemeiről (laconicus, asiaticus, atticus) is érte­kezik, s nagyon jellemzően ezzel a rövid mondattal zárja le a gondolat­menetet: „Oratio rebus aequanda!" Röviden szól a beszéd megszerkesztésének művészetéről is: ,,Az elől-járó (kezdő) részt bocsátja előre az orator", s ezzel ,,önön magát beszínli", azután „az okot, a dolgot hozza elő világosan", majd ezt erősíti, támogatja érvekkel, bőven megvilágítja példákkal, cáfolja az ellenvetéseket, s végül „bérekesztéssel beszédét elvégzi." Végül Come­nius arra is ad intéseket, hogy legyen gondja „az orálónak a kimon­dásban való tselekedetre, kezének hányására", mert „non lingua so­lum" beszélünk, hanem „oculis, vultu, digitis, corpore toto" is. Ezeknek a retorikai ismereteknek helyes felhasználására adott jó példákat Comenius a Schola Ludus­ban is. A következő fejezetünkben ezt a comeniusi alkotást állítjuk vizsgálódásunk homlokterébe. IV. A dialógusokba foglalt (dramatizált) Janua: a Schola Ludus Comenius a Schola Ludus (teljes címén Schola Ludus, seu Ency­clopaedia viva, Hocest Januae Linguarum praxis Scenica [Comica]. Res omnes Nomenclatura vestitas et vestiendas, Sensibus ad vivum praesentandi artificium exhibens amoenum. [Patak, 1656. (L. 2. kép.) Amszterdam, 1657. (L. 3. kép]) tartalmát, anyagát a Janua alapján állí­totta össze, de újszerűen dolgozta fel. Metodikus játék valójában ez a comeniusi alkotás: teátrális formák között és a dialógusokba formált mondatok útján közli az ismeretanyagot. E comeniusi mű megszületésében is sok tényező ihatott közre. Elő­ször is az, hogy az iskolákban (különösen a jezsuiták gyakorlatában) gyakran adtak elő iskolai színjátékokat, s maga Comenius is alkotott iskolai színdarabokat, (Abrahamus patriarcha [1639], Diogenes Cynicus [1638]). Másodszor az, hogy általában Comenius kora (a barokk egyik jellemzője!) különös figyelmet szentel a játékoknak is (vö. Homo Lu­149

Next

/
Thumbnails
Contents