Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Strubák István: Gondolatok az általános gazdasági földrajzi gyakorlatok vezetésének módszeréhez

ez a forma csak alapul szolgál az összefüggések további boncolgatásához, akkor természetesen indokolt az alkalmazása. Sőt, ahogy már az előbbiek folyamán rámutattam, a szilárd topográfiai tudás biztosításához egyenesen szükséges. A hallgatóknak az elemi topográfiai ismereteket sokkal nagyobb mértékben kell elsajátítani, mint ahogy ez mostanában tapasztalható. De meg is kell találnunk azokat a legmegfelelőbb eljárásokat, amelyek alapján a szükséges földrajzi tényeket tudatosan és mélyen rögzítik a hallgatók. Ennek a módszernek az alkalmazásával is el kell érnünk, hogy a gyakorlati foglalkozásokon a legfontosabb tényeknek és összefüggéseknek megfelelő terjedelmű és mélységű feldolgozása valósuljon meg. Egyszerű összefüggések kiemelésével a vaskohászat fejlődéstörténeti elemzését konkrét példán keresztül gazdasági térképek alapján következőképpen elemeztethetjük a hallgatókkal. Vizsgálódásunk témája a Szovjetunió Déli-vaskohászati vidéke és a Német Szövetségi Köztársaság Ruhr-vidékének vaskohászata. Már eleve ismert általános feltételekből indulhatunk ki. Milyen nyersanyagra van szükség egy vidék kohászatának telepítéséhez és kifejlesztéséhez? A vaskohászatban elsősorban vasércre, kokszra, egyéb nyersanyagokra, mészkőre és a hűtés céljára nagy mennyiségű vízre van szükség. A Szovjetunióban a Délivaskohászati vidék alapjait, nyersanyagbázisát a krivoj-rogi és a keresi vasérc, a nyikopoli mangánérc, a Donyee-medence feketeszene, a donyeci fennsík mészköve, valamint a Don, a Donyec és a Dnyeper vize alkotja. A kohók és a fémművek eredetileg a donyeci szén vidékre összpontosultak. Az ércet tehát ebben az időben Krivoj-Rogból és Nyikopolból vasúton, Keres félszigetről pedig hajón és vasúton kellett odaszállítani. Ez az eljárás a régi technolgógiai elképzeléseknek teljesen megfelelt. A közlekedési eszközök kihasználása azonban egyoldalú volt és nem is volt gazdaságos. Ezért Krivoj-Rognál és Nyikopolnál új kohó és fémművek települtek. Azok a vasúti szerelvények, amelyek a Donyec-medencébe szállítják a vasércet, visszafelé szenet hoznak a kohóműveknek. A Dnyepernél, amely a vasérc és a szénbázis között körülbelül félúton fekszik, építettek erőművet, amely a folyó vízi energiáját használja fel. Itt alakult ki Dnyepropetrovszk kohászata és finomacélgyártása, amely az itt termelt olcsó elektromos energiát veszi igénybe. A vasérc és a szén szállítási ingajárat elvét a hajóközlekedésben is alkalmazták. Kohóműveket létesítettek Zsdanovban és Kercsben. A fejlett közlekedés az energia- és nyersanyagbázis teljes kihasználását tette lehetővé. A vegyipar kibontakozása idején a jó feltételek alapot, adtak ennek a telepítéséhez is. A kohászati és vegyipari központok később a gépgyártást is ide vonzották. így napjainkban már nagy gépgyártó övezet fogja közre ezt a vaskohászati központot, amelynek fontosabb központjai Rosztov a Szovjetunió legnagyobb mezőgazdasági gépgyárával, Luganszk a legnagyobb mozdony- és vagoingyárával, Harkov, Kijev és Ogyessza nagyméretű komplex gépgyártásával. A Déliiparvidék adja jelenleg a Szovjetunió acéltermelésének 40 %-át. Sok vasércet importálnak főleg Krivoj-Rogból. Hazánk vasércbehozatalának legnagyobb része innen származik. A Déli-iparvidék fejlett mezőgazda132