Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Neveléstörténet és nevelés utópiák

Az említett tényhez szinte kínálkozik — magyarázatképpen — néhány elvi kérdés felvetése: Minthogy a modern nevelési utópiák, vagy pontosabban: a távol jövő nevelésére vonatkozó elképzelések nem szorosan a neveléstudomány berkeiben vetődnek fel — hanem a népszerű ismeretterjesztésben, publicisztikában, fantasztikus regényekben stb. — az következik-e ebből, hogy a neveléstudomány, illetve a neveléstörténet ne vegyen tudomást róluk? Lehet, hogy egyes neveléstörténészeknél, tudósoknál felmerülhet ilyen aggály, ilyenféle motívumok szerepelhetnek a modern utópiákkal szemben való tartózkodó .álláspont kialakításakor. Mégsem minősíthetjük kellően megalapozottnak a modern utópiák elleni említett érveket, legalábbis a következő okokból: a) Jelenleg és a múltban is a neveléstörténet „klasszikus" ágához számítanak publicisztikai, szépirodalmi, filozófiai stb. művek, melyben figyelemreméltó pedagógiai gondolatok vannak (Konkrét példaként hadd említsük RABELAIS szatirikus regényét, a „Gargantua és Fantagruel"-t, MONTAIGNE ,,Esszééit, MORUS „Ütópiá"-ját, - vagy az orosz forradalmi demokraták publicisztikai, szépirodalmi műveinek pedagógiai vonatkozásait stb.) b) A neveléstörténészek általában — az említett szovjet Konsztantyinov—Medinszkij—Sabajeva-féle tankönyv is — számon tartják a neveléstörténet forrásai között a nevelésre vonatkozó eszméket, terveket, elképzelésieket. Ilyen értelemben a modern utópista nevelési elképzelések is beszámíthatók a neveléstörténet forrásanyagába. c) Széleskörűen elterjedt az a nézet (az idézett szovjet tankönyv is vallja), hogy a neveléstörténet szoros kapcsolatban van a művelődéstörténettel. Aligha vitatható, hogy a modem utópiák, mint modern művelődéstörténeti dokumentumok, — melyeknek van pedagógiai vonatkozásuk is —, aligha rekeszthetők ki a neveléstörténet tárgyköréből. * ** Van azután modern nevelési utópiákkal szemben egy további, „ideológiai" természetű ellenvetés. Werner KRAUSS a francia utópiákról az NDK-ban 1964

jban megjelent gyűjteményes kötetben („Reise nach Utopia", Berlin, 1964. Rütten & Loening) — bevezető tanulmányában — felveti a kérdést, hogy mi a helyzete és jövője az, utópiáknak a mi korunkban. Véleménye szerint „Az utópia csak akkor jön létre, ha a valóságos viszonyokat a fantáziában túlszárnyálják. Ezért a szocializmusban az Utópia elveszítette valódi dimenzióját.". Majd, elismeri ugyan a szerző, hogy napjainkban az atomkutatások és az űrrepülés erősen fellendítette az utópikus elképzeléseket, kalandos-utópisztikus regényeket, de ennek ellenére megállapítja, hogy „az utópisztikus irodalom prognózisa, jelenlegi népszerűsége ellenére sem kedvező. (I. m. 58—59. old.) E gondolatmenetet röviden úgy lehetne tehát summázni, hogy a modern utópiáknak — a tudományos szocializmus létrejötte után — nincs meg eléggé a létjogosultságuk, nincs további perspektívájuk. 12