Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Nagy Andor: A televízió-nézővé nevelésről

szülőknek? Nyilvánvalóan az a helyes, hogyha gyermeke fejlődése érdekében ő maga lemond a szórakozásról, a televízió további nézéséről. És ezzel elkerüli, hogy gyermeke esetleges negatív hatásoknak legyen kitéve, illetve hogy másnap álmosan jelenjen meg az iskolában [13]. A pedagógusoknak is igen sok feladat adódik a televízió és a gyermek kapcsolatából. A pedagógus családlátogatásai alkalmával helyes, hogyha ezekkel a kérdésekkel is foglalkozik. Elbeszélget a szülőkkel arról, hogy hogyan kell helyesen megszervezni a gyermek napi időbeosztását. Ugyanis ha kialakul és szokásává válik a gyermeknek a hétköznapok és az ünnepnapok támasztotta feladatok végzése, abban megfelelő helyet kap a televízió nézés is, bizonyára olyan problémák nem fordulnak elő, mint amelyekről egyes iskolai dolgozatok is beszámolnak. „Reggel felkelek és kitakarítok, mikor készen vagyok, apu bekapcsolja a televíziót. Mikor vége az adásnak, elfogyasztjuk az ebédet. Ebédután mesét olvasók. Utána újból bekapcsoljuk a televíziót. Mikor vége a délutáni adásnak, megesszük az uzsonnát és társasjátékozunk. Este újból bekapcsoljuk a televíziót. Adás közben elalszom" [14]. Egy budapesti család vasárnapi programját tükrözi a fenti idézet, melyet a gyermek dolgozatából írtunk ki. Ebből a beszámolóból is kiderül — bár ez esetben tartózkodunk az általánosítástól! —, hogy a dolgozatot író gyermek családjával együtt a hét egyetlen szünnapját is odahaza, bent a lakásban töltötte, nagyjából végigülve ezt a napot is. Jól lehet, a gyermek hétköznapjaiban is igen sokat ül. Előbb az iskolában, majd a napköziben vagy otthon tanulva, végül a televízió előtt. Pedig a szervezetnek — s főleg a fiatal szervezetnek — szabadlevegőre, mozgásra is nagy szüksége van. Éppen ezért egészségügyi szempontból, a testi nevelés szempontjából sem helyeselhető, hogy a gyermek hosszú időn át nézze naponta a televíziót. Megfelelő kritikával kell ugyan fogadni, hisz nem teljesen érthetünk egyet Dr. E. Fleminggel — aki a Lengyel Tudományos Akadémia megbízásából készített dolgozatot a televízió szerepéről. — Fleming, a kisiskolások hétköznapi időbeosztására a következőket javasolja: alvás 9 óra tisztálkodás, étkezés 1 óra iskola, közlekedés 5,30 óra házimunka 0,30 óra pihenés a szabadban 3 óra tanulás 2,30 óra olvasás 1 óra rádióhallgatás 0,30 óra televíziónézés 1 óra Ezt a napirendet, így ahogy van semmiképpen nem fogadhatjuk el, nem javasolhatjuk, számunkra főleg azért érdekes, mert a fenti időbeosztás szerint — bár abban nem szerepel többek között játék, sport. . . — csak egy óra jut a televízió nézésére [15]. 1(X)