Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Csillag Béla: A taktika szerepe a sportjátékokban

tozatosabb a játék, pillanatok alatt változik a kép, hol az egyik, hol a másik kapu forog veszélyben. A taktika oktatásával kapcsolatban az alapvető elgondolás az, hogy egy-egy mérkőzés-epizódot, kis részletet ragadunk ki, és azt gyakoroltatjuk a játékosokkal. Mind az egyéni, mind a csapat vagy csapatrész taktika oktatására vonatkozóan ez az elv elfogadott. A sok-sok epizódot mint megannyi téglácskát egymásra rakva jutunk el a legmagasabb szinthez. A módszer azonban hibás lehet akkor, ha nem vesszük figyelembe a játékosok egyéni elképzeléseit, pl.: a támadó játékossal bizonyos helyzet megoldását gyakoroltatjuk az edzésen. Később a mérkőzésen minden erejével arra törekszik, hogy az edzésen begyakorolt megoldást alkalmazni tudja, tehát igyekszik kikényszeríteni az ellenfélből, hogy úgy helyezkedjék, ahogyan az előre begyakorolt szituáció megkívánja. Ha történetesen a védő nem azt teszi, — megáll a tudomány —, feltétlenül a védő lesz a győztes. A megoldás az, hogy játékosainkat úgy képezzük, hogy mindig az adott körülményeknek megfelelően cselekedjenek. Mindig a játék pillanatnyi helyzetei szerint igyekezzenek az optimális megoldást választani, és ne a begyakorolt megoldást erőszakolják. A helyzet szabja meg tehát cselekvésüket. Ne helyzeteket igyekezzenek rákényszeríteni ellenfelükre. A fenti hibás felfogásból alakult ki az az elképesztően rossz taktikai elgondolás, főleg a kézzel játszott labdajátékokban, hogy az egész csapat vagy csapatrész előre megszabott úton mozog, a labdát előre meghatározott vonalon mozgatják, és az edző egy-egy intésére váltanak át másik formára. A szaknyelv ezt „figurális" játékként tartja nyilván. Felesleges említeni, hogy az ilyen csapat játéka egy-két perc alatt kiismerhető, ez a megoldás a taktikának vadhajtása, melv ellen küzdeni kell. A fentiek csupán a taktikát, annak szerepét, alkalmazását, oktatásának néhány elvi problémáját tárgyalják, kizárólag a sportjátékokra vonatkozóan. Szükségét látom megemlíteni, hogy a taktika a játéknak csupán egyik összetevője, része, mely szoros egységet kell, hogy alkosson a többi fontos összetevővel (technika, erőnlét stb.). Akár egyiknek, akár másiknak a túlértékelése, szerepének túlzott előtérbe helyezése rossz eredményhez, sikertelenséghez vezet. JEGYZET [1] Csanády Árpád: Labdarúgás II. kötet, 28. oldal. Tankönyvkiadó, Bp. 1955. [2] Bély Miklós—

Janisch Gyuláné: Testnevelési játékok. 38. oldal. Sport Kiadó, Bp. 1963. [3] Szűcs Gyula: Támadójáték a labdarúgásban. 11. oldal. Sport, Bp. 1961. [4] Arday—Bolla—Madarász—Nagy—Varga: A kézilabdázás technikája és taktikája. 95. oldal. Sport, Bp. 1961. [5] Peterdy—Szántó—Szombathy: A sport csillagai. 131. oldal. Sport. Bp. 1963. 7 97