Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Chikán Zoltánné: A nyelvtani szemléltető szöveg kialakításának és felhasználásának néhány kérdése

lényegileg a felsorolt hibák nagy része stilisztikai probléma, és belefoglalható a tanítási óra nyelvi megformálásának, stílusának kérdéskörébe. Árnyalati különbségek mégis mutatkoznak az egyes csoportok között, ezért — az áttekinthetőség érdekében — célszerűnek látszott az ilyen rendszerezés. Mivel valóban csak a legáltalánosabb hibákra akartam rámutatni, így nem utalok itt most azokra az esetekre, amelyek szintén elég gyakran előfordulnak, mégsem tekinthetők tipikusaiknak. Ilyen pl. az idézetek pontosságának kérdése. A gyakorlat azt mutatja, hogy erre sem árt felhívni hallgatóink figyelmét! Idézzük nekik Lőrincze Lajos szavait: „Klasszikusaink költeményei, Petőfi és Arany versei már megkapták végső formájukat, ezt védi és őrzi az író emléke, a különféle kiadások tömege, évtizedes, sőt évszázados nyelvi és irodalmi hagyomány, a ma élők ezreinek irodalmi ízlése és tudata. Bármiféle megváltoztatásuk a köztulajdon, a nemzeti kincs megsértése. Vigyázzunk tehát rájuk!" (Lőrincze Lajos: Klasszikusaink védelmében. Édes anyanyelvünk, Bp. 1961. 448—450.) II. Módszertani kérdések A tartalmi kérdések mellett — első próbálkozásokról lévén szó — természetesen jelentkeznek hallgatóinknál módszerbeli problémák is. Melyek ezek között a leggyakoribbak? 1. Általános hiba, hogy a hallgató csak megalkotja és táblára írja a szemléltető szöveget, de szinte kívülről kezeli, nem dolgozik vele; újabb példákat mond, és azokból vezeti le a szabályt, A szemléltető szöveg ilyen öncélúságát példázza az az óravázlat, amelyikben a hallgató két szemléltető szöveget is rögzített: az egyikkel pusztán „szemléltetett", a másikkal dolgozott. 2. Az is gyakori hiba, hogy a hallgató különben jó szemléltető szövegét nem jói használja fel. Megtörtént pl., hogy az alany fajainak tanításánál a hallgató nem engedte megjelölni a mondatokban az állítmányokat a következő indokolással: „Most ne húzzuk alá az állítmányt, most úgyis csak az alany a lényeg!" Attól eltekintve, hogy hallgatónk igy nem élt az állítmány ismétlésének és gyakorlásának természetesen adódó lehetőségével, az új nyelvi tényt sem helyesen láttatta meg akkor, amikor az alanyt az állítmánytól szinte függetlenül vizsgáltatta. 3. Igen fontos feladata a szakmódszertani óráknak hallgatóinkban a problémák meglátásának kifejlesztése. Előfordul ugyanis, hogy a gyengébb felkészültségű hallgató ott is „megvilágítandó nehézséget" vél látni, ahol az nincs, míg a jó felkészültségű hallgató — tapasztalataim szerint — hajlamos arra, hogy semmit se tartson „problémának". Ezért végeztettem a szakmódszertani órákon néhány — sajnos, idő hiányában csak nagyon ritkán adódó — alkalommal olyan „gyakorlatot" is, amikor a hallgatóknak az általános iskolai tankönyv egy-egy feladatáról meg 90