Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

IV. Miscellanea - Nagy Sándor: Adalékok Gárdonyi Géza írói munkásságához

Azonban a nap mégsem nyugodhatott le törvénytétel nélkül: az udvaron ugatni kezdtek a kutyák. A kadi elé poros fáradt muzulmán lépett, öltönyein ragyogott a zsír, kezében egy bottá meredt kígyót tartott, — Bölcs kadi, én nagy bűnös vagyok! monda szomorún. A bölcs kadi egyeit pöffentett a nargilé szattyánszárából s megnézte a vastag borostyánszopókát, nem kell-e még tollal kitisztítani. Az idegen folytatá: — A Zaharán egy bűvészt találtam. Ott feküdt a porban, a tevéje mellett szomjan, elveszéshez közel. — Száraz, kicserepesedett ajkai így susogtak: „Adj innom, mert meghalok". Nekem volt vizem, de a helyett, — 'hogy rögtön adtam volna, így szólék hozzá: — Emlékszel-e rám? Fejével nemet intett, — Én vagyok az a kíváncsi, aki Kairóban megvettem tőled a kigyóbotot tíz aranyért. A kigyóbot megelevenedett, csaknem szörnyethaltam ijedtemben. Akkor megint megkerestelek és megint vettem tőled egy kígyót, az is eleven lett, meg is harapott, szerencse, hogy nem voltak meg a méregjogai. Ismét felkerestelek. Elővettél egy eleven kigyót, megbűvölted, oly merev lett, mint az előbbiek; ezt is el akartad adni, de volt annyi eszem, hogy nem távoztam azonnal, — ez a kigyó is felelevenült. A bűvész könyörögve kért: — Egy csepp vizet adj! •— Adok, de mondd meg nekem a titkodat, a Mózes titkát: hogyan teszed meredtté a kigyót? A bűvészben már alig volt élet; aszott halavány arcza kékülni kezde; oda kellett hajolnom hozzá, — hogy megérthessem szavait. — A titok egyszerű: fogj Naja Hajé-kígyót; vedd ki a méregfogát, nyomd meg "ujjaddal a tarkóját és azonnal megmerevedik, de magához fog térni néhány perez múlva; egy nap százszor is bottá változtathatod. Vizet adj! vizet! Előtte hevert egy Naja Hajé. A kíváncsiság erősebb volt bennem, mint a könyörület: felkaptam a kigyót; csapkolódott, gyűrűket dobált a karom körül, de azért el tudtam fogni a fejét, megnyomtam a tarkóját, abban a pillanatban olyan meredt lett mint a vessző; suhogtattam a nélkül, hogy meghajlott volna; megcsaptam vele a földet, — kettétörött. Cak most futottam a vizes tömlőért, mely tevém árnyékos oldalán csüggött, vittem a ^bűvészhez, és kínáltam vele, de bizony az nem ivott, — meg volt halva. Belenyomtam a szájába a vizet ráztam, könyörögtem, sirtam előtte, hiába! minden hiába volt! Hát most itt állok előtted kadi, veress a hátamra száz bambuszt, vagy büntess a mint akarsz, csak büntetlen ne bocsáss el, mert száz ördög ordítja a. fülembe

1, hogy bűnös vagyok. A bölcs kadi lenyomkodta ujjaival a nargil parazsát s nyugodtan szólott: 698