Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

IV. Miscellanea - Berzy András: Tárkányi Béla ismeretlen verse

TÁRKÁNYI BÉLA ISMERETLEN VERSE BERZY ANDRÁS Tárkányi Kovács Mihály „festész" barátjához intézett leveleiben megelégedéssel és örömmel számol be életének „kedvező" fordulatáról, az egyeki parókia elfogadásáról, amely számára az egri „kígyófészekből, a szájaskodó irigyek elől, bővebb megfontolás után a legjobb becsületes menekvés, sőt valódi jótétemény volt" az egri zaklatot élet után [1]. Leveleiben az egri „himpellérek képmutatásával és ármánykodásával" az egyeki nép „e gyönyörű szép faj" nyütszívűségét és becsületességét állítja szembe, melyet „a pálinka és a civilizáció még meg nem rontott s mellyel érintkezésben lenni ép, egészséges felfogásánál, tiszta jelleménél, romlatlan becsületességénél fogva sokkal örvendetesebb, mint a városi képmutatók seregével" [2]. Alábbi versét is „tiszaparti magányában: az egyeki számkivetésben" írta s reménykedő hangulatban, bizakodó sorok kíséretében küldötte el Kovács Mihálynak: „Kedélyállapotom legbiztosabb s legjobb jeléül írom neked, hogy amire Egerben sohasem érhettem rá, itt már egy pár balladát is írtam, itt küldöm neked az elsőt, tudom senkinek sem lesz édesebb öröme a „Nemzet vőlegényében", főleg annak klasszikus csattanású végében, mint neked. Csak elhiszed már, hogy jó dolgom van, miután költeni is képes vagyok. Igen, legnagyobb tényezője jólétemnek, hogv igen sok időm van irodalmi dolgozásra, sokkal több, mint Egerben volt; még eddig ugyan nagyrészt az elhelyezkedés gondjai foglaltak el, s a 10 évi egri zaklatást pihentem ki, de majd befogom pegazusomat a versírásba. Egyszóval tényezővé akarom magamat tenni a magányban is, hogy a himpellérek lássák, miképp engem nem a hely emel, hanem a helyet én emelem becsületre . . . majd megmutatom az egyeki magányból is, hogy tevékenységem szárnyai nincsenek a röpületlenségig elvágva" [3]. A szépirodalom művelése az ötvenes években már nem tartozott Tárkányi legfőbb gondjai közé, bármennyire is fogadkozik patetikus elragadtatással barátjának: „nemzetiségünk bár haldoklik, s minden elkövettetik, hogy meghaljon: de míg egy ér lesz testemben, míg egy szikra szívemben, míg egy szót szólhatok, míg egy betűt írhatok: ez mind az ő felélesztésére legyen szentelve" [4]. A szép terv csak alkotó szándék és lelkes fogadkozás maradt, nem érlelődött költői művekké. 649