Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Istók Barnabás—Dr. Perge Imre: A vetésterület és az eltartható állatsúly megállapítása nomogram segítségével, a növénytermesztés és állattenyésztés összehangolása céljából II. rész

A nomogramos eljárás azonban említett formájában még hiányos. Szükséges hozzá a vetésterület nagyságának és változtathatóságának megállapítása az átlagtermés figyelembevételével. E dolgozat célja ezen hiányosságok bedolgozásával új nomogramos tervezési módszer ismer­tetése a növénytermesztés és állattenyésztés összehangolása érdekében.. A módszer leírása Az új nomogramos eljárás használatához a téli vagy nyári időszakra egységnyi élősúlyhoz szükséges összes táplálóanyag és takarmánymeny­nyiségébcl kell kiindulni (4. táblázat). Ezek Istók B. elgondolása sze­rinti adatai úgy jöttek létre, hogy a testsúlyszázalékos takarmányszük­ségleti számot megszorozta a napok számának századrészével (télire 2, nyárra 1,7-del). Az eredményül kapott szám minden esetben az állat­súly mértékegységével egyező. A táblázatból a napi testsúlyszázalékos adagokat úgy kell megállapítani, hogy a téli időszakban az adatokat osszuík kettővel, a nyáriban pedig szorozzuk 0,6-del (az 1,7 reciprok értékével). Ezek alapján az átlagtermés figyelembevételével a tervezett nomogramok segítségével nagyon egyszerűen megállapítható az össz­állatsúly eltartásához szükséges vetésterület nagysága, vagy fordítva, a megadott vetésterület alapján az eltartható állatállomány összsúlya, illetve darabszáma. A nomogramok bármelyikének alkalmazása nagy­mértékben megkönnyíti és leegyszerűsíti a tervezés munkáját. A T • v = t • s függvénykapcsolat nomogramjai és alkalmazása Mivel egy bizonyos állatfajra vonatkozólag az egy mázsa élősúlyra eső évi takarmányszükséglet és az állatfaj összállatsúlya szorzatának mértékszáma megegyezik az átlagtermés és a szükséges vetésterület szorzatának mértékszámával, ezért felírhatjuk, hogy T v = ts 1. ahol T az átlagtermés, v a vetésterület nagysága, t az egy mázsa élősúlyra eső évi takarmányszükséglet, s az összállatsúly. Tehát a termésátlag úgy aránylik az egy állatsúlyra eső évi szükséglet­hez, mint az összsúly aránylik a vetésterülethez: E négyváltozós függvénykapcsolathoz többféle nomogramot is ké­szíthetünk, melyek mindegyike a gyakorlatnak teljesen megfelelő pon­tossággal alkalmazható, mind a szükséges vetésterület, mind az eltart­ható összállatsúly megállapítására. 640

Next

/
Thumbnails
Contents