Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Vajon Imre: A kis apollólepke Papilio Mnemosyne L. (Lepidop., Papilionidae) idegrendszerének makroszkópos anatómiája

Az agy dúc környékén a fej izmait, a fejbe benyúló kitinléceket és részben az oldalt elhelyezkedő szemeket figyelhetjük meg. Hátulról és elölről a ráboruló nyaksziri kitinlemez határolja. A kitinlemez alatt az agyra vékony hártya simul. Oldalról a szemek, illetve a látólebenyek fogják közre. Elölről a homlok izmai és bizonyos mértékiben a szemek határolják. Alulról a tápcsatorna elülső része, az első ventralis connectivumok és a szájszervek izmai takarják be. A fejtok alsó részéről egészen vastag kitinrészek is benyúlnak a fejbe. Ezek és a rajtuk eredő és tapadó izmok rögzítik és támasztják az agyat a fejben. A garatfeletti dúcot vékony hártya borítja, amely tracheacsövekkel bőven el van látva. A kis apollólepke agyának — miként a rovaroknak áltálában — három része van: előagy (protocerebrum), középagy (deuterocerebrum) és utóagy (tritocerebrum). 1. Az előagy (protocerebrum) a legterjedelmesebb agyszakasz. A másik két agyszakaszhoz viszonyítva dorsalisan fekszik. Dorsalis felszínén középen egy hosszába futó bemélyedést találunk. Ez a fossa protocerebralis. A fossa protocerebralistól lateral!san fokozatosan megvastagszik, majd ismét elkeskenyedik az előagy. Elkeskenyedő részeihez csatlakoznak a lobus opticusok. A látólebenyeknek az agyhoz csatlakozó alapi része keskeny. Laterocranialisan fokozatosan kúpszerűen kiszélesednek. Csúcsi részük a szemek körívének megfelelően lekerekített. Ezen ülnek a nagy, összetett szemek. A látólebenyek fejtől farok felé kissé lapítottak. Oldalnézetből eltakarják az előagy at, mert tömegük annál nagyobb. A kis apollólepkének mellékszemei nincsenek, tehát a nervi ocellariik is hiányoznak. 2. A középagy (deuterocerebrum). Az előagy alatt elhelyezkedő agyszakasz, melytől a sekély fossa deuterocerebralis különíti el. Dorsalis felszíne az előagy ventralis felszínébe, ventralis felszíne pedig az utóagy dorsalis felszínéibe megy át. Tömege az előagyétól kisebb. Két kis lebenykéje cranialis irányban kidomborodik. A középagyból ered a csápideg. A csápideg alapja vastag. Az agyból kilépő idegek közül ez a legvastagabb. A csápgyökér előtt kettéágazik. A vékonyabb ága lefelé hajlik és a csápmozgató izmokba küldi végágait. A tulajdonképpeni csápideg pedig bejut a csápba. 3. Az utóagy (tritocerebrum). Az agynak a legkisebb, a garat irányába elkeskenyedő része. Felső felszíne a középagyhoz csatlakozik. Érintkezésük határát a sekély fossa tritocerebralis jelzi. Az alsó oldalának közepén homorú benyomat van, melybe a garat dorsalis kidomborodása fekszik bele. Az utóagy tehát az előbél egy kis részét betakarja. Az utóagyból kilépő vékony idegek a fej izmokba mennék. I. ventralis connectivumok. Az utóagy ventralis felszínének lateralis sarkaiból indulnak ki az első ventralis connectivumok, melyek ventromedialis irányba haladva érik el a garatalatti dúc felső oldalsó széleit. A connectivumok lefutásuk közben oldalról szorosan rásimulnak a garat két oldalára. Így az ufóagy, az első ventralis connectivumok és a garatalatti dúc létrehozzák a garatideggyűrűt. Önálló tritocerebralis 614