Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Bende Sándor: Egyes csontoshalak bélcsatornájának intermuscularis és intramuscularis beidegződése

lemző sajátság abban mutatkozik, hogy a Cyprinus carpio bélcsatornájának az intermuscularis fonadékában fekvő sejtek egyenletesen szét vannak szórva az egész hálózat területén. A sejtek között, az Esox lucius és a Salmo irideus, ill. a Belőne belőne intermuscularis plexusaiban látott „óriás sejtek" nincsenek. Ezzel függ össze az a jelenség, hogy a Cyprinus carpio bélcsatornájának az idegfonadékában nem láthatók olyan idegrostok, melyek vastagságukkal különösen kitűnnének a többiek közül. b) A plexus intermuscularis idegsejtjei Salmo irideus. Az idegsejtek száma a szivárványos pisztráng bélcsatornájának az intermuscularis idegfonadékában nem sok. Az idegsejtek főképpen az elsődleges idegrostkötegek mentén fekszenek, néhány sejt azonban a hálózat szemeiben is található. Legnagyobb részük unipoláris. Ezek általában megnyúlt lombik alakúak. Nem nagyok. Leghosszabb átmérőjük 13—15 mikron, rövidebb átmérőjük 4—5 mikron. Magvuk ovális alakú. A plasmához viszonyítva nagy. Sokszor csak egészen keskeny plasmaszegélyük van. Világosabb metszeteken jól látszik a kerek, központi fekvésű nucleolus. Az unipoláris sejtek nyúlványa széles alappal ered. Jól impregnálódik. A hosszanti idegrostkötegbe lép, amelyben messzire követhető. Persze, az ismertetett tipikus unipoláris idegsejteken kívül, vannak más formájú unipoláris idegsejtek is, melyeket az előbbiekkel együtt az 1, 2, 3, 10-es ábrán láthatunk. — Az unipoláris idegsejteket rendkívül finom idegrostok övezik s az is megfigyelhető, hogy egyes idegrostok a sejtek körül finom végágacskákra esnek szét, és végfejecskékben végződnek. Az unipoláris idegsejtek mellett, nagy számban találunk a Salmo irideus plexus intermuscularisában multipolaris sejteket is. Ezek általában a sejt közelében elágazó dendritjeikkel és a sejttől messzebbre futó neuritj ükkel tűnnek ki. A 14—15 mikron nagyságú multipolaris sejteken kívül felhívják magukra a figyelmet a 38—40 mikron nagyságot is elérő multipolaris sejtek, annál is inkább, mert az irodalomban ilyen vonatkozásban nem találtam említést. Ezeknek — a többi sejtekhez viszonyítva — „óriás sejteknek", méretük mellett jellemző tulajdonságuk az, hogy plasmájuk és dendritjeik általában gyengébben impregnálódnak, viszont intenzíven impregnálódik kerék, vagy ovális, nagy hólyagszerű magvuk és neuritjük. A széles alappal eredő neuritnek, különösen a világosabb kezdeti szakaszán, jól látható a neurofibrillázottsága. Viszonylag egyenes lefutással messze halad a sejttől s azután belép egy vastagabb ideg törzsbe, amiben követhető a bélcsatorna hosszanti irányában. Belőne belőne. Az idegsejteknek a száma közepesnek mondható. Helyüket tekintve előfordulnak az idegkötegekben is, azonban leginkább a plexus hálószemeiben fekszenek és igen finom idegrostokkal vannak körülhálózva. (Lásd 7, 4, 5, 6. ábra.) Általában egymástól 594