Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Kovács Vendel: Az ismeretszerzés néhány módszeréről a produktív gondolkodásra való nevelés szempontjából

kárára, hanem inkább úgy, hogy a tanulásban való előrehaladás az is­meretszerzésben is mennél inkább az ismeretek alkalmazását, sőt lehe­tőleg az ismeretek önálló (alkotó, felfedező, feltaláló) alkalmazását je­lentse. „Minden okunk megvan arra, hogy az új ismeretek elsajátításá­nak folyamatát úgy tekintsük, mint az ismeretek önálló alkalmazásának folyamatát [12]. A módszerek értelmezésének ilyen aspektusában ,,az oktatás mód­szerei a pedagógus tevékenységének célszerű eljárásai, illetve a tanu­lóknak a pedagógus által irányított munkaeljárásai, amelyek segítségé­vel elérhetjük az ismeretek elsajátítását, a tanulók jártasságainak és készségeinek kialakítását, képességeinek tervszerű fejlesztését." (Nagy Sándor: Pedagógia III. Tankönyvkiadó, 1960. 147. oldal.) A módszerek fogalmának meghatározásában ma általánosan a tanító és a tanuló munkaeljárásai, valamint a legalkalmasabb eljárások (el­járáscsoportosítások) által biztosított tervszerű fejlesztés kapnak elsősor­ban hangsúlyt. Ma már könyvtárra való anyag áll rendelkezésünkre olyan tanítási órák leírásáról, különböző óravezetések szembeállításáról és elemzésé­ről, amelyeik az ismeretek önálló alkalmazásának megvalósítását szor­galmazzák és vizsgálják az új ismeretek feldolgozása közben is. A kísérletek és eredményösszevetések azt mutatják, illetve azt tá­masztják alá, hogy az ilyen koncepció érvényesítése mellett nemcsak biztosabb és maradandóbb ismereteikhez jutnak a tanulók, hanem sokkal kevésbé megerőltető az ismerethez jutás maga is, következésképpen ke­vesebb megterhelés mellett mennyiségileg is több anyag dolgozható fel; ugyanakkor a szerzett ismeretek alkotó felhasználása túlzottan kimerítő erőfeszítést nem okoz még az átlagképességű tanulóknál sem. S mindezt azzal és akkor érhetjük el, — állítják a gondolkodás­lélektani és oktatásmódszertani kutatók —, ha a tanulók gondolkodása mennél inkább „produktív" az ismeretszerzés közben. A fogalom (das produktive Denken) körül lezajlott viták után [13] mind általánosabban használjuk a produktív gondolkodás megjelölést az alkotó tanulói tevé­kenység megjelölésére. Sőt, ma már egyes methodikusok „reproduktív beszélgetésről" is szólnak abból a célból, hogy élesen megkülönböztes­sék ezt a másiktól: a produktív beszélgetéstől [14]. A tanítási módszerek korszerű ( = az elmondottaknak megfelelő) alkalmazásának új aspektusát ezek után, most már konkrétan is — nem óraleírásokon és azok elemzésén keresztül próbáljuk megvilágítani, ha­nem két polarizált tanítási eljárás bemutatásával. A polarizált eljárások szélsőséges eseteket jelentenek. A kettő közé, a lehetséges számtalan varians közül egy általánosabbat szintén beikta­tunk, illetve ismertetünk. Azt a tételt, hogy a háromszög szögeinek összege 180° (ált. isk. VII. osztály anyaga) többféle módon, a módszerek többféle csoportosításával és alkalmazásával láttathatjuk be és sajátíttathatjuk el a tanulókkal. A sokféle eljárásból, — mint mondottuk, — hármat ismertetünk. A háromféle oktatási mód összevetése és az összevetésből vont kö-

Next

/
Thumbnails
Contents