Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Pócs Tamás: Gyűjtő- és kutatóúton a Vietnami Demokratikus Köztársaságban

aránylag egyenletesen oszlik el, minden évszak nedves. Tanulságos lesz a hüöng sön-i grafikon és Sa-pa-ban a hőmérséklet és légnedvesség napi menetéről készített grafikon összehasonlítása. A lényeges hőmérsékleti differencián kívül feltűnő a légnedvesség napi menetének sokkal kiegyenlítettebb volta a hegyvidéken. Az évi klímaváltozásokat ugyanúgy, mint a napi ingadozásokat, az jellemzi, hogy nincsenek szélsőségek. Egy teljes hetet töltöttünk Sa pa-ban és bejártuk a környék hegyi esőerdeit. Fiziognómiailag merőben új kép tárult elénk: az erdők csak 20—25 m magasak (az őserdő rezervátumok is!). Koronaszintjükben leggyakoribbak a babérfélék (Actinodaphne, Cinnamomum, Cryptocarya — Lauraceae) és az örökzöld tölgyek (pl. Quercus chevalieri, Pasania elata) de, különösen sziklás, szélexponált hegytetőkön, megjelennek a mérsékeltövi nemzetségek lombhullató fajai is (pl. Carpinus pubenscens, Alnus nepalensis) 1700 m magasságban. Az erdőket a mohák és páfrányok nagy tömege jellemzi. A fákat tövüktől a csúcsukig elborítják a mohák, mégpedig rendszerint ugyanazok a fajok, mint a mészkősziklák felületét (pl. Pseudospirodentopsis horrida). A faágakról is szakállként csüngenek alá, főleg Meteoriaceae fajok (pl. Meteoriopsis). A fatörzsek alsó harmadának mohaszinuziumában tömegesen fordulnak elő a Hymenophyllacea-k Hymenophyllum, Tritíhomanes). Helyenként tömegesek az erdőben a 2800 m magas erdőhatár fölé is felhúzódó tüskéscsomójú törpebambuszok (Arundinaria sat). A sziklahasadékokban is különös formájú páfrányok húzódnak meg, pl. a hatalmas nyelv alakú Neocheiropteris phyllomanes. A páfrányok az erdők aljnövényzetét szinte teljesen uralják. A nyílt területek lágyszárú növényei között mérsékelt övi nemzetségek kelet-ázsiai vagy himalájai fajaival találkozunk (Geranium nepalense, Polygala tatarinowii, Anemone japonica), vagy a hazánkban is előforduló, mérsékelt eurázsiai Geum aleppicum. Ilyen rokonságú a sziklás erdők szép bennszülött kankalinja, a Primula chapaensis, vagy a Polygonatum kingianum. A kiirtott erdők helyén már nem jellegzetes szavanna alakul ki, hanem a mi hegyirétjeinkre és magaskórós társulásainkra emlékeztető magasfüvű rét, Saussurea deltoides-sel és Gnaphalium hypoleucum-mal. A hűvös Sa pa-ból leereszkedve szeptember 29-én 37 fokos hőség fogadott, de sajnos az esőzéseknek nem szakadt vége, így három napra felmentünk a Hanoitól északra, 900 m magasságban fekvő Tam dao-ba, ahol az előbb vázolt hegyi esőerdők és az igazi trópusi esőerdők határzónájában levő állományokat tanulmányozhattunk, melyekben tömeges volt a páfrányfa (Cyatthea). A páfrányfák törzse, hálózatos felületi szövedéket alkotó léggyökerei révén nagyon jól aljzatot nyújt az epifita vegetáció számára. Egyik ilyen, epáfitákban gazdag törzsön bukkantam rá a Psilotum triquetrum kis példányaira is. Végre október 11-én véglegesen el tudtunk utazni a Cue Phüöng nemzeti parkba. A Hanoitól légvonalban 70 km távolságra fekvő terület 150 km hosszú, részben nehezen járható, építés alatt álló úton közelíthető meg. Két harmadkori mészkőszirtvonulat öleli közre a 2500 hektár területű, csaknem érintetlen trópusi őserdőt. Mivel egészen mostanig 562