Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Pócs Tamás: Gyűjtő- és kutatóúton a Vietnami Demokratikus Köztársaságban

kedő térszínű részeken, az erős talajnedvesség miatt: Rhytidiadelphus triquetrus 2.3, Dicranum scoparium -f-.2, Ptilidium pulcherrimum -j-> Brachythecium sp. 1.2, Brachythecium velutinum 1.2, Polytrichum commune +, Catharinea undulata j-, Fissidens bryoides ? +. A talaj podzolós, szürkéssárga, középkötött erdőtalaj, mélyebb szintben gleyesedésre utal a terület időnkénti pangóvíz-elöntése. Még 3-án este továbbrepültem Moszkvából és másnap reggel már a szibériai tajgaerdőket pillantottam meg alattunk 7000 méter mélységben. Különösen Irkutszk előtt figyelhettünk meg igen nagy területet borító, összefüggő fenyőerdőket, melyeknek monotonságát csak a nagy folyamok és számos, kerek alakú tőzegmohaláp szakította meg. A tajgaerdő Irkutszk városát teljesen körülöleli, erdeifenyőből, nyírből és lúcfenyőből áll. Irkutszkban moszkvai idő szerint reggel hétkor, helyi idő szerint délben landoltunk, s rövid tartózkodás után továbbrepültünk délkeleti irányba, Peking felé. A Bajkál-tó feketén csillogó hatalmas víztükre felett átrepülve, a déli parton eljegesedés nyomait mutató, egyszerre több, mint 20 tengerszem tükrétől csillogó, örö'khómezőkkel tarkított magashegység fogadott. E hegységtől délre repültünk át Mongólia határán. Rendkívül tanulságos volt a vegetáció mozaikszerű változása. A száraz belső-ázsiai medence felé haladva először csak az alacsony hegyek déli oldalán szakadt meg az összefüggő tajgaerdő, sztyeppfoltoknak adva át a helyét. Ez után egy olyan zóna következik, ahol a hegyek és dombok északi oldalát erdőség, a déli oldalát törvényszerűen sztyepp borítja. A tót lejtő határán, a gerincéleken a fenyveserdő és a sztyepp éles vonallal, minden átmenet nélkül határolódik el egymástól. Itt, Észak-Mongóliában, Ázsia jövendő éléskamrájában, a sztyeppen hatalmas, több kilométer hosszú gabonatáblák törik meg a sztyeppfoltok egyhangúságát, de emberi települést alig látni. A Szelenga folyó az ellaposodó tájon alsószakasz-jelleggel folyik át, meanderező partja mentén homokpuszták látszanak. Később a sztyepp elhatalmasodik és az erdő (még mindig a tűlevelű erdő!) már csak kis foltokban, az északi lejtőkre húzódik össze. Közben elhagytuk Ulan Bator-t magunk alatt, és a kissé erdősebb Kental hegységtől délkeletre már az összefüggő, végtelenségbe vesző sztyeppzóna terül el, melynek zöldesszürke egyhangúságát csak az apró pontokként látszó jurták csoportjai és a karavánutak pásztái szakítják meg. A sztyepp gyeptakarója is megszakadozik, a félsivatag Haloxylon cserjéinek foltjai látszanak apró pontokként a kopár homokon, majd a kínai határ közelében már teljesen csupasz, kő-, homok- és agyagsivatagok felett haladunk. A Gobi sivatag megdöbbentő kopársága több, mint egy óra hosszat tart. Zöld vegetációi oltok csak a sóstavak partján és az időszakos medrekben látszanak. Az ég teljesen felhőtlen és 8000 méteres magasságból határozottan kivehető a Föld gömbölyűsége. De a délkeleti látóhatáron hamarosan felhőfal fogad minket. Elérkeztünk a magaslégnyomású sivatagi medence délkeleti határára, idáig jutnak el az ázsiai nyári monszun esőküldeményei a Csendes-óceán felől. A vegetációkép rohamosan változik alattunk, a felhőtakaróval egyszerre jelenik meg az összefüggő, belső-mongóliai sztyeppzóna, majd hamarosan rendkívül sziklás hegyvidék felett repülünk, melyet lomhád