Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Martinovics helye a kémiában

3. A kémiai elemekről és az atomokról vallott nézetei Az a nézet, amit Martinovics a kémiai elemekre vonatkozóan kialakított magában, nagyon érdekesen mutatja, hogyan keveredik a magyar filozófus-vegyészben a skolasztikus filozófia az ateista atomisták gondolataival, s az arisztotelészi elemek tana a lavoisieri nézetekkel. A szerzetesi iskolában azt tanulta még, hogy a világot négy elem építi fel, ez az idejétmúlt nézet tükröződik Martinovics tankönyvében is, ahol azt állítja, hogy a föld elem. Igaz, hogy hozzáteszi a következőket: ,,Hogy az egyetlen elemi földből a természet működése által hogyan keletkezhettek annyi, sajátságaikban egészen különböző fajták .. . azt mindeddig megmagyarázni nem lehetett" [2, I. 154—155. o.]. Ugyanakkor viszont a fizikakönyvével csaknem egyidőben írt filozófiai írásaiban így nyilatkozik: „Be kell vallanunk, hacsak nem akarjuk elhagyni a tapasztalat területét, hogy a végső elemek csupán agyunkban léteznek, s az az állítás, hogy az elemek végső jellegűek, csak akkor volna bizonyítható és realizálható, ha az atomok folytathatnák oszlásukat részeik végső egyszerűségéig, ami pedig lehetetlen" [21, 48. o.]. Ebben a megnyilatkozásban könnyű felismerni a kor kémikusainak hatását, hiszen Lavoisiernek is az volt a véleménye, hogy az, hogy egy anyagot elemnek tekintünk, az nem magára az illető anyagra jellemző, hanem a kémiai eljárások tökéletességére, illetve tökéletlenségére, minthogy elemnek szerinte is azt kell nevezni, amit még nem tudunk felbontani. Martinovics előbb idézett kijelentéséből arra is következtethetünk, hogy az atomizmus híve volt, ami abban az időben nem volt szokatlan, de nem is volt egészen általános. Atomista felfogása is érdekesen táplálkozik a görög ós római atomisták nézeteiből is, s az újkori newtoni elméletből is. Az ókori atomistákkal való kapcsolatára világít rá nemcsak az, hogy a filozófiájában sok ilyen vonatkozást találhatunk nála, hanem az is, hogy pl. a fizikakönyve elején Lucretius idézet szerepel a svéd kortárs, Bergman egy mondása mellett. Az újkori atomosokkal való kapcsolata fizikakönyvének sok kijelentésével igazolható volna, a fényt is korpuszkuláris szerkezetűnek tanította, mint nagy mestere, Newton. Martinovics atomjai ugyanolyanok, mint mechanikus materialista kortársaié. Az ő atomjai is passzív testek, s csak az energia, amit ő „életerőnek" (force vitale) nevezett, hozza mozgásba. „Az, életerő minden testi tevékenység alapelve" — mondja [21, 60. o.]. Az életerő nála nem azt jelenti, amit később egyes idealista beállítottságú kémikusnál jelentett. Nem láthatta meg még akkor az anyag és energia dialektikus egységét, azonban arra már utal, hogy az atomok és az „életerő" együtt alkotják a természetet, tehát nem tulajdonított az életerőnek különleges hatékonyságot. „Minden esetleges lénynek — írja —, vagyis az atomok minden összetételének, a világegyetem egész szerkezetének 26* 529