Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Martinovics helye a kémiában

meg, haosak a fizikai kémia fogalmaival" tisztában nem vagyunk [2, I. A. 4.]. Ezt a felfogást egyéni elgondolásnak lehet és kell tartanunk, minthogy a kémiának a fizika oktatásában ilyen nagyméretű, helyzetét is tekintve kiemelt tárgyalásával sehol sem találkozunk a kortársaknál. Említettük, hogy Martinovics is a fizika keretében tanult bizonyos mennyiségű kémiát professzorától, Horváth Jánostól, hogy ez azonban mennyivel kevesebb lehetett, az nemcsak Horváth tankönyvéből derül ki, hanem abból is, hogy éppen Horváth volt az, akii szükségesnek tartotta, hogy a legélesebben megtámadja lemlbergi kollégáját, mondván, hogy „túl messzire ment" ezen a téren, s a kémia ilyen részletes tárgyalása által „a hallgatóknak nemcsak az emlékezetét terheli túl, hanem elveszi az időt a többi tantárgyaktól, amelyeket ugyanabban az évben előadnak" [3, 116. o.]. Horváth János bírálata nem tekinthető a kor ítéletének Martinovics kémiai szemléletéről. Martinovics említi, hogy a neves olasz kémikus, Brugnatelli egy olasz szaklapban kedvezően nyilatkozott a könyvről, egyetértett tehát azzal is, hogy a kémiát tekintette a fizika alapvető tudományának. Megvizsgálta a bécsi udvari tanulmányi bizottság is Martinovics művét, s bár egyes részeket kifogásolt, a lényeges kérdésekben egyetértett a szerzővel, s engedélyt adott, hogy ennek alapján tartsa egyetemi előadásait. Tudni kell ehhez azt, hogy abban az időben az egyetemi előadások anyagát ez a bizottság hagyta jóvá, illetve ez írta elő, 'hogy milyen tankönyvhöz szigorúan ragaszkodva szabad az egyetemen tanítani. Az tehát, hogy Martinovicsnak megengedték, hogy a saját, a szokásostól eltérő szerkezetű könyv alapján adjon elő, megtisztelő gesztus volt ettől a bizottságtól. Horváth János egyébként nem először használta fel a sajtót arra, hogy nekitámadjon a neki nem tetsző álláspontnak. így bírálta meg pár évvel azelőtt egykori tanársegédjének, Nemetz Józsefnek értekezését [1], A Martinovicsot támadó bírálata azonban, amely egyáltalán nem volt jóindulatúnak nevezhető, valószínűleg elsősorban más forrásból táplálkozott: Martinovics akkor már ismert volt szabadgoindolkodó, jezsuita-ellenes voltáról, Horváth János viszont, aki ugyan akkor már világi papi méltóságot viselt, a rend feloszlatásáig a jezsuita rend tagja volt, a rend állította a nagyszombati egyetem katedrájára, amelyen — kétségtelenül jelentős •— érdemeire való tekintettel megtartották az egyetemnek az állam által történt átvétele után is. Még annyit, hogy a bírálatot közlő folyóirat, a Merkur von Ungern szerkesztője is szükségesnek tartotta, hogy egy kis utószóval elvegye a támadás élét. A kémia Martinovics szerint tehát a fizika egyik legfontosabb része, ez „az a tudomány, amely a testek szétbontását és összetevését tanítja különböző hasznos célok érdekében". Ennek a meghatározásnak érdekes vonása az, hogy a hasznosságot emeli ki, amely abban az időben, sőt jóval később is hiányzott tudományunk meghatározó jellegei közül. 626