Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Mátrai Tibor—M. Koczkás Edit: A Wiener-féle interferenciatérbe helyezett elnyelőréteg hatása az egyik kilépő fénynyaláb intenzitáseloszlására

meg a prizmát. Ekkor a fotoréteg bármely P pontjára legalább két koherens sugár esik. Az egyik (1) a T-felé merőlegesen haladó sugarak közül éppen az, amely gömbfelületre vitt fényáteresztő tükrön verődik vissza, a másik (2) pedig magán a T síktükrön visszaverődő és a rétegen ismét áthaladó sugár. A hengerszinimetria miatt a Newton-féle gyűrűkhöz hasonló interferenciagyűrűk megjelenése várható. E továbbiakban (1) + (2)-jelű interferenciagyűrűk intenzitásának monoton lefutását azonban megzavarja az, hogy a (2) sugárral mindig egy harmadik sugár is találkozik, éspedig egy ugyancsak a síktükrön visszavert oly (3) sugár, amely az elnyelő réteg konvex felületén reflektálódva a síktükrön másodszor is, összesen tehát háromszor, visszaverődik. Az említett (2) és (3) sugár interferenciája tehát egy másik (gyengébb) koncentrikus interferenciás gyűrűrendszert (2) + (3) is létesít, amelynek egyes gyűrűi az első rendszer bizonyos gyűrűibe belemerülhetnek és ezzel a gyűrűk „kontrasztosságát" anomálisan megnövelhetik. Az egymásbamerülés helyén az (1) és (3) sugár interferenciájával nem kell törődnünk, mert ha mind az (1) és (2), mind pedig a (2) és (3) sugár útkülönbsége egyaránt egész számú többszöröse X-nak, úgy az (1) és (3) sugár útkülönbsége is egész számú útkülönbsége X-nak. Ezért az (1) + (2) és a (2) + (3) jelű gyűrűk egymásba-merülésének helyén az (1) + (3)-jelű gyűrűrendszernek is szükségképpen gyűrűje van, amely a gyűrűt csak még jobban erősíti. Ugyancsak egyelőre nem számolunk a síktükrön zeg-zugosan többször mint kétszer reflektálódó sugaraknak a többivel való interferenciájával az intenzitás gyors lecsökkenése miatt. De ezenfelül az (1) + (2)-gyűrűrendszerben egy másik kontrasztossági anomália is származhatik az ábszorbensen keresztül haladó (2) sugárnak különböző mértékű abszorpciója miatti intenzitásváltakozásából is. d) Az (1) + (2)-jelű interferenciás gyűrűk sugarának kiszámítása. A számításoknál a P

r prizma átlós fényosztó felületének nincs szerepe, ezért annak ábrázolását a, törőközegeket és a sugármenetet feltüntető 4. ábránkon elhagytuk. Az ábra a plankonvex-lencsét alkotó P

r prizma metszetét mutatja. Ennek gömbcsiszolata a T síktükörrel az O pontban érintkezik. Az optikai tengely ezért az y ordinátatengellyel esik egybe, amelyen az F pont éppen a o sugarú gömbifelület gyújtópontját jelenti: tehát OF = o/2. (Jobb szemléltetés érdekében lemondtunk arról, hogy ábránk mérethűen adja vissza ezt az összefüggést. Az elnyelőréteggel bevont gömbfelület Pi pontján visszavert sugár a P.j-ponton keresztül azonban nem verődik F-be, hanem az üvegből levegőre kilépve megtörik és az F' pontban metszi az y-tengelyt. E fókuszpontemelkedésnek elemekből ismert szabálya szerint: O'F = n • O'F', téhát O' F' = (g/2 — d)/

n. Számítanunk kell a fotoréteg (b

m, y) koordinátájú P pontjára érkező (1) és (2) fénysugarak optikai útkülönbségét, A s-et. Ha a sugarak optikai útját 478