Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A természeti földrajzi környezet és a társadalom

tívum" — mint ellentmondás — végül szintén hozzájárult az imperialista hatalmak gyengítéséhez. d) A gazdasági élet belső ellentmondásai a fejlődő szocializmusban és a szocialista társadalomban. A természeti földrajzi környezet ós a társadalom nagy ellentmondása a szocializmusban is megmarad, ámde a társadalom megnövekedett (főképp tervszerűségében erősödő) hatóképessége következtében, minőségileg átalakult formában. A szocializmus fejlődő stádiumában átmenetileg olyan ellentmondások is fennállanak, amelyek a szocialista termelés fejlődését fékezik, másrészt olyanok állandósulnak, amelyek a fejlődést előre viszik. A visszahúzó (regresszív) erők nem mások, mint a régi társadalmi rendszer talajából kinőtt, az új társadalmi rendszerben elhaló, de még mindig ható gazdasági törvények. A fejlődő szocializmusban — egyesek részéről, akik a magánszektorlhoz tartoznak — még mindig felüti a fejét a maximális profit biztosítására való törekvés, még jelentkezik a termelőerők aránytalan földrajzi megoszlása, helyenként a termelés növekedésének egyenetlensége is (az ötvenes évek magyar kőolajtermelése), mint a kapitalista rendszer még egészen le nem vetkőzött öröksége. Ezekhez csatlakozik a munkások és parasztok, illetőleg a munkásosztály és a parasztság közti ellentmondások maradványa, valamint a termelés társadalmi oldalának kettős jellege egy ideig: az államosított pénzügy, ipar és kereskedelem az egyik oldalon, és — mint ellentmondás — a félig-meddig magánjellegű mezőgazdaság a másik oldalon. A népgazdaság ilyen természetű belső ellentmondása, az épülő szocializmus kettős jellege, tartósan nem állhat fenn. A kapitalizmus gazdasági törvényeinek a szocialista rendszerből lassan el kell tűnniök. Helyüket az új, a progresszív jellegű szocialista gazdasági törvényeknek adják át. A proletariátus és a tőkések közötti ellentmondást a proletárforradalom oldja meg. Éppígy: ,,A szocialista társadalomiban a munkásosztály és a parasztság közti ellentmondást a mezőgazdaság kollektivizálásának és gépesítésének módszere oldja meg" [23] — azon az alapon, hogy a kapitalizmus immár elhaló gazdasági alaptörvényeit a munkások és parasztok szövetségéből áradó társadalmi erők végleg legyőzik. így oldódik fel a régi és az új ellentmondása. Mi ezen túl vagyunk. Soron követi ezt a kollektív mezőgazdasági üzemek belső szervezésében és felépítéséiben támadó kezdeti nehézségek elhárítása, amely a munkásosztály komoly hozzáállása nélkül szintén lehetetlen volna. Fehér Lajos az MSZMP VII. kongresszusán (az akkor következő időszakra) a mezőgazdaság politikai vezetésének kettős feladatát állapította meg: a) A falu szocialista átszervezésének befejezése. Ezzel párhuzamosan b) a mezőgazdasági árutermelést is növelni kell olyan mértékben, hogy alkalmas legyen a népgazdaság fokozódó szükségleteinek ellátására [24], A hathatós politikai szervezés, irányítás és nevelés mellett ez a feladat a magyar munkásosztálytól kézzel fogható támogatást igényel: anyagi eszközöket, gépeket, műtrágyát, nemesített vetőmagot, tudományos irányítást és egyebeket, 469