Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Valláslélektan, valláskritika, ateista nevelés

meggyőződésből táplálkozó ateizmussal sem. Számunkra nem fogadható el pl. eszményül az egzisztencialista, az „abszurditás filozófiája" (vö. pl. CAMUS álláspontját) alapján álló ateista sem. Távol állnak a szocialista ember ateizmusától a cinikus, nihilista, amorális alapon álló „ateisták" is. (Ilyen ellenszenves ateistákra sok irodalmi példát találhatunk DOSZTOJEVSZKIJ egyes regényeiben.) Nem azonos továbbá a szocialista ember ateizmusával a mechanikus materialista, pozitivista alapon álló ateizmus sem, vagy a pusztán szemlélődő, apolitikus ateizmus. Nem fogadhatjuk el azt a revizionista álláspontot, mely szerint a világnézeti, ateista nevelést nem szabad öszszekapcsolni a szocialista társadalom politikai, társadalmi, erkölcsi célkitűzéseivel. (Vö. Heliodor MUSZINSKI 1957-ben kifejtett álláspontjának helytálló bírálatát ZOLTAI Dénes id. művében, i. m. 84. oldal.) * Amikor az ateista nevelés lényegét, a kommunista nevelésben elfoglalt helyét igyekszünk helyesen meghatározni, nem feledkezhetünk meg arról, hogy jelentőségét nyomatékosan, meggyőző erővel bizonyítsuk olyan pedagógusok számára, akik a konzervatív-vallásos pedagógia égisze alatt nevelkedtek, vagy egyébként ingadozók, csak felszínesen látják az ateista nevelés mibenlétét. Ilyen célzattal hasznos kritikailag vizsgálnunk, hogyan próbálta megindokolni a vallásos világnézeti, a vallásos nevelés szükségességét a konzervatív pedagógia a múltban? FINÁCZY Ernőnek, a konzervatív pedagógia ismert, nagyhatású képviselőjének idevonatkozó érvelése így foglalható össze: A nevelést világnézetileg kell megalapoznunk. Fináczy szerint ilyen megalapozásra csak az a világnézet alkalmas, „mely állandó, abszoiute értékes célt szolgáltat." (Fináczy Ernő: Elméleti pedagógia. Budapest, 1937. Kir. Magy. Egy. ny. 15—16. oldal.) Továbbfolytatva érvelését: az abszolút értékek, eszmények meggyökereztetésére csak a vallás alkalmas, „mert a teljes tökéletesség a valóságban sehol sem található fel; csakis a vallásban .. ." „Vallás nélkül tehát nincs nevelés" —- vonta le a konklúziót Fináczy. A fenti gondolatmenetet azért idéztük, mert ennél kidolgozottabb, logikusabb érvelésre törekvő Okfejtésre a konzervatív-vallásos nevelés mai napig sem jutott. Az okfejtés hibái nyilvánvalók: minden egyes premissza önmagában is hibás, önkényes, bizonyítatlan. Azt, hogy a nevelésben nincsenek állandó, abszolút célok — a neveléstörténet tényei meggyőzően, az adatok tömegével bizonyítják. Az, hogy a vallás az abszolút értékek egyedüli megvalósítója és a legtökéletesebb —, csak a vallásos elfogultság által diktált, tudományosan semmiképp el nein fogadható állítás. Végül az a konklúzió, hogy „vallás nélkül nincs nevelés" — olyan tétel, amelyet a világtörténelem maga cáfolt meg olyanynyira, hogy napjainkban maguk a vallásos emberek sem tagadják a szovjet nevelés létét. . . 47