Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A természeti földrajzi környezet és a társadalom

által, a természetátalakítás folyamán. Például, ha a természeti fejlődés folytán egyes területek elmocsarasodnak, mint a Körösök melléke az Alföld süllyedő peremvidékén, ezt a folyamatot a társadalom meg tudja állítaná. A területet kiszárítja és átalakítja szántóföldekké. c) A földrajzi környezet viszonylagosan is megváltozik a termelőerők és a termelési viszonyok fejlődésével. A gazdasági élet fejlődése során a társadalom mindig újabb nyersanyagokhoz és energiaforrásokhoz nyúl hozzá, olyanokhoz is, amelyeket azelőtt nem használt. A környezet viszonylagos változása úgy értendő — elsősorban —, hogy környezetünk idők folyamán viszonvlagosan gazdagodott. Fokról fokra vált értékessé benne a vas, a szén és kőolaj, a földgáz, a különböző fajta érc és az urán. Fokról fokra jutottak nagyobb jelentőséghez a hajózható folyók, a tengerek, a növény- és az állatvilág. Ezeknek régen semmi, vagy csekély értékük volt a termelés szempontjából. Korszerű módszerekkel eddig értéktelen homokos, szikes területet is tudunk hasznosítani a mezőgazdaságban. A múltban hozzá nem férhető, közel tíz kilométeres mélységből is fel tudunk hozni ásványi kincseket. így ezek a természeti adottságok is az aktív termelési feltételek sorába léptek, egy-egy gazdasági körzet vagy ágazat kialakításának pozitív tényezői lehetnek. Amikor a természeti földrajzi környezet (táj) termelési, gazdasági szempontú értékeléséről szólunk [2], ha azokat a mennyiségi és minőségi potenciál szempontjából rangsoroljuk, azaz: megállapítjük, hogy a termelésnek milyen sajátos feltételeit foglalják magukba, a „tájérték" e viszonylagos, történeti változását is figyelembe kell vennünk. Nem elég abból a szempontból nézni a dolgot, hogy mit és hogyan használtunk fel a kérdéses területen eddig, mi áll rendelkezésünkre ma, hanem a jövő szempontjából is mérlegelni kell. Meg kell vizsgálnunk, hogy a termelési eszközök jelenlegi készlete és várható fejlődése mellett milyen új értékeket tudunk kitermelni környezetünkből, milyen relatív értékváltozás elé nézhetünk, milyen perspektivikus tervet lehet erre építeni. Az Alföld mélyén rejlő forróvíz-készlet, a bükk- és mátraalji lignit a megfelelő berendezések létrehozása után válik igazi értékké. A termelőerők magas színvonala azt is lehetővé teszi, hogy a „tájérték" realizálásában egyetlen táj- vagy környezeti elem megváltoztatásával tegyünk előre nagy lépéseket. A dunai hajózás ennek a révén érte el magas nemzetközi jelentőségét. Most a folyó KGST-szakaszán tizenegy vízlépcsőt és vízierőművet terveznek a csehszlovák, a magyar, a román, jugoszláv, a bolgár és a szovjet mérnökök. A tizenegy erőmű várható teljesítménye 5000 megawattnál is több, évi termelése 27 milliárd kWó, hazánk jelenlegi évi termelésének háromszorosa. Ez az energia mindezideig csendesen „elúszott" a folyón. A régi, vizén úszó dunai malmok helyett ilyen korszerű művek megépítését sokféle tényező összefogása teszi lehetővé: a turbogenerátorok és egyéb gépi berendezések, a duzzasztóművek és kotróhajók tökéletesítése, a villamosenergia-hálózat nemzetközi egységesítése, a villamos áram sokoldalú ipari felhasználása, a KGST keretében kialakuló nemzetközi összefogás, általában a szocialista társadalomban rejlő erők felszabadítása. Jelentősen megnő 448