Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Futó József: Hőmérsékleti szélső értékek a Bükk-platón

HŐMÉRSÉKLETI SZÉLSŐ ÉRTÉKEK A BÜKK-PLATÓN Dr. FUTÓ JÓZSEF A Nagymező dolináinak szélsőséges hőmérsékleti viszonyai már három évtizede ismeretesek. Bacsó Nándor, Zólyomi Bálint és Wagner Richard jónéhány cikke számol be a dolinák különleges mikroklímájáról. Az Egri Tanárképző Főiskola 1961 óta több alkalommal végzett mikroklíma méréseket a Nagymező dolinában és a környező erdőkben. Jelen cikk feladata, hogy azonos időben, de különböző helyeken mért hőmérsékleti szélső értékekről számoljon be. Továbbá, hogy azonos mérőhelyen, de különböző időben különböző légköri helyzetékben vizsgálja a hőmérsékleti szélső értékeket. A méréseket a Bükk-fennsíkon levő Nagymező északkeleti részén végeztük. (1. ábra.) Az állomásaink ott voltak, ahol a Jávorkút felé vezető harmadrendű műútból a Csipkéskútra vezető dülőút kiágazik északi irányba. A Nagymezőnek ez a 760—770 m tengerszintfeletti magasságban levő részét 5—6°-os befelé forduló lejtők határolják. A környék legmagasabb pontja a Nagy-Csipkés (373 m). A legmélyebb pontok a dolinák fenekén vannak, de azok sem alacsonyabbak 750 m-nél. Ezen a helyen négy mikroklíma állomásunk működött, mindegyik állomáson 5 cm és 1,5 m magasságban felállított Assmann műszerek, valamint a minimum hőmérők adatait vettük figyelembe. A leolvasásokat óránként végeztük. Az első állomás a dolina peremétől mintegy 80—90 m-re kezdődő 60—70 éves szálas bükkösben volt, az erdő szélétől mintegy 100 m távolságra. Az állomás környékén a mérés idején az erdő lombkoronaszintje majdnem teljesen zárt volt. A napsugárzás csak foltokban juthatott le a talajra, de az aljzatnak legfeljébb 10%-át érhette direkt napfény. Az állomást úgy helyeztük el, hogy a műszereinket napsugárzás ne érhesse. Az erdőben alig volt aljnövényzet, az állomás helyén a talajt' vastag avar borította. A második állomást a dolina peremétől 150 m-re északra fekvő fiatal, 12—14 éves fenyvesben helyeztük el, ahol a fák átlagmagassága 7—8 m volt. A fenyves annyira sűrű, hogy az erdő aljára direkt sugárzás sohasem jutott be. Az aljnövényzet teljesen hiányzott, a talajt sok helyen 10 cm vastag fenyőtű borította. Harmadik állomásunk a két erdőtől közrefogott nagy dolinában 25 401