Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Eger város úrbéri és felszabadulási pere. I. rész

hatjuk a püspökségnek azt a jogi álláspontját is, hogy nem léteztek még a külvárosok (suburbiumok), amikor Egert 1687-ben visszafoglalták a töröktől [150]. Breznay Imre is azt állítja, hogy ,,a város falain kívül... a török kiűzése után nem volt lakott ház" [151]. E kérdés eldöntésénél azonban — úgy gondoljuk — nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az Olasz utca, a Szent Miklós városrész, Harangozó utca, Szabadhely és Üjváros — mint láttuk — a török uralom előtt a szorosan vett városon kívül mint önálló bírákkal ellátott külvárosok, utcák, külön határolt területet képeztek. Az 1660-as években Egerben is megfordult török utazó, Evlia Cselebi, a következőket írja: ,,. . . A Kalmet-kapun kívül — (ez minden bizonnyal a Szent Miklós, vagy később Rácz-kapu lehetett — Sz. I.) — a víz, mely Makla völgyébe néhány erős, vastag zsilipen jön be, a nagy külvárost kétfelé osztja. A külvárosban néhány vízimalom a kertekkel együtt nagy házak vannak" [152]. Már szóltunk arról, hogy az egri török helyőrség 1687-ben szabad elvonulás fejében adta fel a várat. Valószínű tehát, hogy a régi külvárosok közül némelyek a török időkben is fennmaradtak, bár feltételezhető, hogy a várat ostromló császáriak nagy kárt tettek a városfalon kívül. Az egri püspökség és káptalan — érthető okokból — tagadta, hogy a hóstyák léteztek már a Fenesy-féle egyezség megkötése idején. Tagadta egyszerűen azért, mert ezzel is igyekezett azt az érvelését alátámasztani, hogy Fenesy püspök egyedül és kizárólag a fallal körülvett belvárossal szerződött; az egyezség hatálya tehát nem terjed ki a hóstyákra és a pusztákra (prédiumokra). A kettős földesuraság ugyanis ezeket a területeket kuriális birtokokká igyekezett átváltoztatni [153]. Az egriek mindaddig békességesen bírták a város határát, ,,. . . még az kuruczok által ezen Város újra felraboltatván, s el pusztítatván és annak lakosai, kik elszaladván, kik fegyver által elveszvén, minek utána ismét az Ország lecsendesedett, s ezen Város is újra megszállittatott, s meg népesedett volna . . ." [154], Eger — mint láttuk — sok áldozatot hozott a szabadságharc érdekében. 1700. évi — legfeljebb ötezerre tehető lakosságának — csak mintegy harmadrésze vészelte át a nehéz időket [155], A Rákóczi-szabadságharc bukásával a döntő akadály is elhárult a Habsburg abszolutista rendszer megvalósulása elől. A Habsburg-ház és a magyar uralkodó osztály újból megszilárdította helyzetét, s haladék nélkül hozzáfogott a parasztság és a városi polgárság által korábban kivívott jogok felszámolásához. Az egri püspökség és a káptalan nemcsak a pusztákat, hanem a város hóstyáinak nagy részét is kivonta a „szerződési föld kiterjedésből" és „maga hasznára fordította" [156]. Az egri káptalan már közvetlenül a Rákóczi-szabadságharc bukása után megkísérelte a külvárosoknak a Fenesy-féle szerződésben kikötött 800 magyar forintnyi cenzuson felül külön taksákkal való megterhelését. Eger város lakosai 1713-ban panaszos levelükben az alábbiakat írták a káptalannak: „. . . az Makiári kapu előtt való kevés lakosokat Nagyságtok, Kegyelmetek az Városi Cenzusnak contributions