Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Eger város úrbéri és felszabadulási pere. I. rész

tyákra és az uradalmak által kuriálisoknak minősített pusztákra is kiterjedt. Az egyezség pontjaiban csupán és kizárólag egy Eger városáról, s ezen egyedüli egy város összes lakosairól esik szó a fallal kerített belvárosban, vagy a hóstyákon (melyeknek meglétére utal a 3. és 11. pontban említett „surbarbanus hortus"): egy községről van szó, minden elkülönözés nélkül. Az összes lakosoknak (universorum incolarum) egy bírót és elöljáróságot rendelt a szerződés. Maguk az egriek úgy emlékeztek vissza később is, hogy ,, . . . a hóstyák egy morális testté alakítattak minden időben a Várossal, ugyan azon egy bíró s tanács által rendeltettek igazgattatni, a Bírák, s Tanácsnokok csak úgy választattak a hóstyán, mint a Városban lakozók közül, s csak úgy a hóstyabeli, mint a Városbeli lakosok által, csak akként appelláltatnak polgári pereik a hóstyabeli lakosoknak az úri székre, mint a Városbelieké" [146]. A 3-ik pontban, ahol bizonyos — már felsorolt — földterületeket földesúri joggal fenntartanak a püspökség használatára, találunk olyanokat is, amelyek a város falain kívül vannak, mint pl. a major, a hóstyai kert, az 50 kaszás rét, a malmok egy része, a fürdő és a téglaégető kemencék, anélkül, hogy külön említés történnék a városfalon belüli, vagy azon kívüli lakosokról. A 4-ik pontban kimondják, hogy senkinek a háza, szőleje (kivéve a püspöki és káptalani majorsági szőlőt), szántóföldje nem mentes a városi terhek alól. Márpedig a szőlők és a szántóföldek a városfalon belül nem létezhettek. Az 5-i'k pont szerint a szőlők után — amelyek szintén a városfalon kívül feküdtek — kilencedet és tizedet, gabonából — mely szintién csak a városfalon kívül elterülő szántóföldeken teremhetett — tizedet, úgyszintén a bárányokból — amelyek csak a városfalon kívül fekvő legelőkön tartott juhok után szaporodhattak — tizedet kötelesek adni az egriek az uradalomnak. A 6-ik pontban a bormérést illetően a városfalon belüli vagy kívüli községről nem történik semmi megkülönböztető rendelkezés. A 10-ik pontban a munkaváltságot és szolgálatokat az egész városi lakosságra nézve kötötték ki. A 11-ik pontban az örökösödési jog, a telkek szabad adás-vevése és a városi tanácsnak a polgári perekre vonatkozó hatósága úgy nyer megállapítást, hogy semmiféle megkülönböztetés nem történik a bel- és a külvárosról. Az ún. pótegyezség pedig kimondja, hogy a püspök a még ki nem osztott külső szántóföldeket és szőlőket tartozik „aránylag" felosztani a polgári telkek és házak után [147]. Az 1695. évi Fenesy-féle szerződésből tehát világosan kitűnik, hogy azt nem csupán és kizárólag a fallal körülvett belvárossal és a belvárosra nézve kötötték a megegyező felek, hanem a falon kívüli lakosokra és földterületekre is kiterjedt annak hatálya. Hogy a Fenesy-féle szerződésben említett — városfalon kívül elterülő — szőlők és szántóföldek Eger város lakosainak kezén voltak, bizonyítják az 1695—1718-ig terjedő évekből származó, s a városi tanács által kiadott adás-vevési levelek (fassionales litterae), amelyek szerint az egri lakosok házaikat, és a Rácz-hegyen, Tihaméren. Almagyaron, Czigléden, Kis-Egeden levő szőleiket, az Almagyaron, Rácz-hegyen, Czigléden, a Hatvani-, Felnémeti- és Rácz-kapu előtt fekvő szántóföldjeiket, majorságaikat, kertjeiket, káposztaföldjeiket, 21* 371