Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)
I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Valláslélektan, valláskritika, ateista nevelés
lostori zarándoklás után — rájön arra, hogy a kolostorokban a jellemtelenség, besúgás, olykor kíméletlen durvaság, sőt kicsapongás uralkodik. Teljesen kiábrándul a hivatalos pravoszláv egyházból, a papságból, antiiklerikális lesz. De istenhite megmarad, magányos, egyházonkívüli „istenkeresővé" válik. Sokkal egyszerűbben jut el a teljes kételkedéshez a jómódú, képmutató, romlott polgári környezetben felnövekvő Klim Számgin. Ö már gyermekkorában így nyilatkozott: „Isten nincs. Csak az öregek találták ki . . ." (i. m. I. 26. 1.) C) Milyen támpontokat szolgáltatnak a modern valláslélektan megállapításai a valláskritika számára? A modern, XX. századi valláspszichológiában többféle irányzat különböztethető meg. így: Az empirikus irányzat jellemző vonása a pártatlanság hangoztatása, a semlegesség zászlajának lobogtatása a vallással szemben. (Amint azt FLOURNOY kifejezte: az empirikus valláslélektan minden vallásos jelenség objektív értékeitől eltekint és távol áll a láthatatlan világgal folytatott harcoktól.) A vallás tényeit tehát nem tékinti eleve ,.természetfölötti''-nek, hanem igyekszik legalábbis programja szerint — tudományosan, pártatlanul vizsgálni a vallásos emberek hitét, tudatát, magatartását. Ezt az elvet 1957-ben a Brüsszeli XV. Nemzetközi Pszichológiai Kongresszuson is hangsúlyozta GODIN belga pszichológus. (A tudományos valláslélektannak egyik alapelve szerinte „a teljes lemondás a transzcendentizmus problémáitól".) Az „empirikus valláslélektan" voltaképp gyűjtőnév, mely egymástól jelentékenyen eltérő világnézeti tartalmú, irányultságú — különféle módszerekkel kutató valláspszichológusokat kapcsol össze az empirikusságra, tapasztalatiságra való építés égisze alatt. Számottevő különbségek vannak az empirikus valláspszichológusok között aszerint is, hogy a vallásos élet, megnyilvánulások mely területeit tartják lényegesnek, milyen tárgyköröket vonnak be vizsgálati körükbe. Vannak, akik pl. a vallásos élményleírásra, élménymagyarázatra és a vallásos típusok kutatására helyezik a súlyt. (Pl. WUNDERLE: Einführung in die moderne Religionspsychologie, Kösel, 1922.) Mások ennél tágabban (pl. a dogmák, vallásos élmények, szertartások, valláserkölcs stb. pszichológiai szempontú vizsgálata) vagy szűkebben (pl. az ún. „megtérés-probléma") értelmezik a valláslélektan területét. Hasonlóan nagy a változatosság az alkalmazott valláspszichológiai módszerek területén is. Régebben szinte kizárólagos volt az önmegfigyelés, a különféle dokumentumok pszichológiai elemzése — a múlt század vége óta erősen terjedőben van a kérdőív (-ankét) -módszer (pl. James, Starbuck kutatásai). Próbálkoztak különféle feladatok, tesztek adásával a valláspszichológia területén is (pl. GIRGENSOHN: Der seelische Aufbau des religiösen Erlebens. Leipzig, 1921.). 38