Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Eger város úrbéri és felszabadulási pere. I. rész

a vármegyétől zaklatva lévén a terhek viselésére, miután a Méltóságod által múlt évben ígért kiváltságok még most sem érkeztek meg, szükséges-e, hogy küldöttjeink menjenek annak megsürgetésére, vagy nyugodtan várhatjuk a megérkezését?" [85], 1690. március 18-án Brayner Kristóf hadi biztos azt írta a vármegyének, hogy „a hely új szerzemény (neo-acquisitus locus), hogy a király parancsából szabad királyi városnak nyilváníttatott, és így a megye részéről adófizetésre nem kötelezhető". A megyei közgyűlés azonban úgy döntött, hogy ,,a megye most mit sem tud arról, hogy Egert szabad királyi várossá nyilvánították volna, azt vele nem is közölték. Ha azonban őfelsége hadi biztossága az Egerre eső hadiadó részletet hajlandó elengedni, ez ellen a megyének semmi kifogása nem lesz, és akkor ő sem fogja követelni." Mivel azonban a hadi biztosság a vármegyére kirótt összegből semmit sem volt hajlandó elengedni, a vármegye továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy abból az esedékes részt Eger városára kivesse és a város azt megfizesse [86]. A megyei törvényhatóság azért foglalt állást az elibertációval szemben, mert Eger város adója beletartozott a megye portaszámába. A megyei közgyűlés 1692. augusztus 25-én újból megtárgyalta az egriek adózásának ügyét. A királyhoz felküldte Fejérpataky Lászlót, hogy „őfelsége már megparancsolta, hogy az egri nemes és nem-nemes lakosok a megyei törvényhatóságnak alá vannak rendelve, s a terheket viselni tartoznak; annak dacára ... az egri inspector őket tehermenteseiknek tartja a királyi parancs súlyos sérelmére és a megye kárára". Ezért a megyei küldött azt a feladatot kapta, esziközölje ki, hogy a várost a megyébe visszakebelezzék [87], A megye e lépésével szemben Eger városa 1692 augusztusában Glener György, Kari Mátyás, Mlinkó Mátyás és Mihály polgárokat Pozsonyba küldte, hogy a megye zaklatásaival szemben védelmet kérjenek a királytól. A küldöttség előbb a pozsonyi kamarát kereste fel, onnan a királyhoz ment. „Öt évi szabadság volt ígérve — írják feliratukban — és egy sem telt el, máris adókkal zaklatnak a vármegyék". (Heves és Borsod m. — Sz. I.) Panaszkodtak továbbá, hogy nincs őrlőmalmuk, a mészárszék is kevés, a sört drágán mérik, az accisa és a szállítási adó elviselhetetlen és lehetetlenné teszi a város fejlődését. Egert királyi várossá jelölték, a királyi városok pedig mentesek a vámok fizetése alól. Az öt évi tehermentesség kevés, meg kellene azt hosszabbítani. A városban a legjobb házakat a püspök, a káptalan, a szerzetesek és a katonák foglalták le, ezek tehermentesek, így a városra eső teher a szegény polgárokat sújtja [88]. Mindezekből kitűnik, hogy az újonnan települt Eger első évei igen bizonytalanul folytak; nemcsak a település nehézségeivel kellett megküzdenie, hanem a rögtön rája rótt terhek viselése is nehezítette sorsát. Heves és Borsod megye a rájuk rótt nagy hadiadót sietett Eger városára is áthárítani. Eger jogi helyzete tisztázatlan volt, ugyanakkor a török még bent tartózkodott az ország bizonyos részein. Az egri várőrség, a régi lovaskatonákból, szélnek eresztett végváriakból álló városi polgárság méltán tartott attól, hogy a váradi törökök esetleges 358