Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Valláslélektan, valláskritika, ateista nevelés

nyítani a vallás nélkülözhetetlenségét. Egyre gyakrabban arra hivatkoznak, hogy az embernek szüksége van valami világnézetre, hitre. Márpedig — a materializmus és a kommunizmus is hit, tehát valami „sajátos vallás" (egyesek szerint „valláspótlék"). Ezzel az egyszerű, meglepő, de logikailag teljesen megengedhetetlen, tudománytalan fordulattal igyekeznek bizonyítani, hogy általában a vallás nélkülözhetetlen az ember számára. (Pl. James Bissett PRATT: Why religions die? — University of California Press, Berkeley and Los Angeles, 1940. — 120. oldal. — Cristopher Henry DAWSON: „Religion and culture." — Meridián Books, Inc. New York, 1958. — 217—218. oldal. Az említett logikai bakugrásoknak indoka, motivációja nagyon is kézenfekvő: a mai szerzők nem tagadhatják, hogy a szocialista országokban, de másutt is egyre nagyobb a vallástalan, ateista tömegek aránya. Ezért hibás, szofisztikus érveléssel azt bizonygatják, hogy általában mindenféle világnézet — tehát a materializmus, az ateizmus is: vallás. Nem nehéz emögött az okoskodás mögött a logikai hibát felfedezni: hamisan azonosítják a vallást általában a világnézettel, és kijelentik, hogy a vallástalanság is vallás — ezzel fittyet hánynak a logika közismert alaptörvényére, az ellentmondás törvényére. * ** A vallásos gyermekpszichológusok egyébként egyoldalúan vetik fel a vallásos fejlődés, nevelés problémáját. Akár azt bizonygatják, hogy a gyermek spontán, határozott nevelői ráhatás nélkül is vallásossá fejlődik, akár azt, hogy értelmi vagy érzelmi okokból az ember, de különösen a gyermek számára lelki szükséglet a vallás — egyoldalúak anynyiban, hogy csak a vallásos fejlődést tartják „normálisnak", természetesnek, értékesnek. Ez azonban magában véve is megengedhetetlen, világnézeti elfogultságból származó álláspont. Éppen olyan joggal lehetne ugyanis feltenni azt a —- nem kevésbé érdekes és jóval időszerűbb kérdést —, hogy milyen feltételek mellett alakul a vallásos környezetben, vallásos szellemben nevelt gyermek ateistává? E probléma természetesen másként alakul a szocialista társadalomban és a kapitalista környezetben. A szocialista társadalomban az ateistává fejlődött — vallásos családi környezetben élő ifjú — éppen a tervszerű, iskolai, ifjúsági mozgalmi nevelés, a materialista világnézet hatására tud elszakadni családja vallásos hagyományaitól, kötelékeitől. A kapitalista társadalomban jóval bonyolultabb az ifjúság ateista fejlődésének folyamata. Itt rendszerint vagy magában a vallásos hitben, az egyház tételeiben, a papok magatartásában megmutatkozó ésszerűtlenség, csalódás, — vagy még általánosabban a kizsákmányoló, elnyomó, képmutató társadalmi-politikai rendszer és ennek a vallásos tanításokkal való összefonódása, az ezzel kapcsolatos felismerések indítják el az ifjút az ateista fejlődés útjára. A modern polgári valláslélektan a vallásos „megtérések" gazdag tárházát dolgozta fel, elemezte pszichológiailag, de alig találkozunk a XX. században olyan polgári valláspszichológiai művel, amely az ateis36