Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Eger város úrbéri és felszabadulási pere. I. rész

ideált, addig megvolt a tekintélyük is s a népet minden kényszer nélkül tudták vezetni" [11]. Ezzel az „osztálybékét" hirdető megállapítással szemben — mint az osztálytársadalom egész történetére —, úgy Eger történetére is a néptömegeknek a kizsákmányolás és elnyomás ellen folytatott harca nyomja rá bélyegét. Eger osztályharcos és antiklerikális múltját azonban mindezideig elhallgatták. Breznay Imre „Eger a XVIII. században" c. munkájában a XVIII. századot — az egri papság basáskodásának fénykorát —, „boldog és boldogító" századnak nevezi, s amiatt sajnálkozik, hogy a francia forradalom felvilágosult szelleme Eger városát sem kímélte meg, s a városi polgárság egy részének gondolkodása szabaddá lett. Mintha csak Luprik Károlynak, a püspöki uradalom egyik — az 1840-es években működő — tollforgató]ának szavait reprodukálná: „Vessük, vessük csak N. Tanács! szemeinket azon időkre vissza, melyek ez előtt egy néhány tizedeikkel lefolytak, látni fogjuk, hogy addig még oly férfiak ülték a Város kormányán, kik a meg világosítás tántorító maszlagátul magokat körül surrogároztatni nem vélték, Városunkban minden a csendesség, békesség, megelégedés és egyetértés ölében nyugodott.. . Egernek nincs, nem is volt soha semmi baja, még a nép az önhasznokat kereső lázítóknak nem hitt. .." [12]. Az egri helytörténetírók — néhány kivételével — egy szóval sem emlékeztek meg a város hősies osztályharcáról, antifeudális és antiklerikális hagyományairól. Pedig az osztályharc tanulmányozása nélkül nem érthetjük meg a XVIII. századi jogrendet, ideológiát és kultúrát sem, amelyet Egerben is, mint másutt, a kizsákmányoló földesurak a néptömegek ellen folytatott harcban, a néptömegek gazdasági, politikai és szellemi leigázása végett hoztak létre és „tökéletesítettek". Leskó József egri pap önkéntelenül is elárulja, hogy ez így történt városunkban is: „Akik Eger művelődését stb. előrevitték (ti. a püspökök — Sz. I.), majdnem mindig szembetalálták magukat a tömeggel és annak rövidlátó kolomposaival" [13]. Kálnoky István, a város h. főjegyzője „Eger r. t. város közönségének kérvénye az önálló törvényhatósági jog elnyerése iránt" c. 1922. április 29-én kelt felterjesztésében elismeri ugyan, hogy „az elkeseredett harc kHkitört a nincstelen város és a dúsgazdag földesúr között", de azt is mindjárt hozzáteszi, hogy „.. . a mai Eger fiai csak kétségtelen elismeréssel tartozhatnak a kulturális intézmények megteremtése, a város rendezése és szépítése tekintetében a XVIII. és XIX. századok nagynevű püspökeinek" [14]. Ha a nagy építkező egri püspökök —• különösen gróf Eszterházy Károly —, sok mesterembernek adtak is kenyeret és Eszterházynak különösen vannak is bizonyos érdemei Eger kulturális életének fejlesztésében, mindezek olyan eredményeknek tekinthetők, amelyek eltörpülnek amellett, hogy a kettős földesuraság a fizikai és lelki terror eszközeivel, a könyörtelen kisajátításokkal és kizsákmányolással béklyóba verte Eger püspöki város fejlődését. Eszterházy Károly építkezéseinek alapja, tudománypártoló tevékenységének bázisa nem más, mint az ország legnagyobb egyházmegyéjének tizedbevétele és uradalmi gazdálkodásának jövedelme. Ezt a jövedelmet a püspökség földes340