Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)
I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Valláslélektan, valláskritika, ateista nevelés
I. A vallás eredete komplex folyamat, melynek kutatása alapvetően a különféle társadalomtudományok (történelem, kultúrtörténet, politikai gazdaságtan, szociológia stb.), valamint a filozófia körébe tartozik. A vallás, mint társadalmi tudatforma rendkívül összetett jellegű, benne különféle objektív és szubjektív pszichikai folyamatok kölcsönhatása érvényesül. (Vö. A. SZPIRKIN: A tudat eredete. Bp. 1963. Gondolat. IX. fej. 230—273. oldal.) Az eddigiekből következik, hogy a vallás objektív gazdasági, társadalmi alapjainak kutatása mellett megvan a létjogosultsága és jelentősége a vallás pszichológiai szempontú vizsgálatának, a vallásos tudat, élmény és magatartásmód pszichológiai kutatásának. A valláslélektan problémái közül a tudományos valláskritika szemszögéből a következő problémákat emelhetjük ki: A) A valláslélektan kutatja, feltárja a különféle vallások tételeinek (dogmáinak) pszichológiai vonatkozásait Minthogy valamennyi, széles tömegek között elterjedt vallás dogmáinak pszichológiai vizsgálata egyrészt helyszűke miatt nem lehetséges, másrészt nálunk nem elterjedt vallások elemzése kevés gyakorlati jelentőséggel kecsegtet —, ezért a következőkben a keresztény tanításokat vesszük a pszichológiai jellemzés, kritika alapjául és néhány fontosabb kérdésben utalunk más, elterjedt világvallásokra is. Részletezve, a következő fontosabb valláslélektani kérdések merülnek fel: a) Melyek a vallásos tudat legfontosabb, általános pszichikai forrásai, motívumai? A teológusok, vallásos szerzők igyekeznek cáfolni azt a materialista tételt, mely szerint a vallás pszichikai forrását, motívumát az emberek tudatlanságában — függőségi helyzetük átélésében — képzeletükben és a különféle hatalmas, lényegében ismeretlen erőktől való félelmükben kell keresnünk. A különféle teológiai kézikönyvek e materialista, ateista tanításokat úgy igyekeznek pl. cáfolni, hogy szerintük sem a képzelet, sem a félelem nem elsődleges, ezért ezek nem lehetnek a vallás forrásai. (Vö. pl. SCHÜTZ ANTAL: Dogmatika. — A katolikus hitigazságok rendszere. 3. kiadás. Bp. Szt. István Társ. kiad. 1937., 23—32. oldal.) Az említett teológiai érvelés azonban sem ténybelileg, sem logikailag nem állja meg a helyét. Elsősorban: elmulasztják feltárni a képzeletnek és a félelemnek viszonyát az emberi megismeréshez, tapasztalathoz. Az helytálló, hogy a képzelet nem „elsődleges" annyiban, hogy a megismeréstől, tapasztalattól teljesen függetlenül, nem hozhat valami abszolút újat létre. De az ember éppen a képzelet segítségével létrehozhatja olyan tárgyak, jelenségek képét is, mely éknek megfelelőit sem a jelenben, sem a múltban nem tapasztalta, melyek soha nem léteztek (pl. a népmesei képzelet a „kacsalábon forgó vár"-ról). A félelemnek is lehet különböző mértékben reális alapja. 32