Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)
II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Hekli József: Komáromi János
szete regényei alapján" című fejezetben foglalkoztam azzal, hogy regényeinek a többsége novellafüzérekből és anekdótacsoportokból épül fel, s legtöbbször a főhős, sokszor maga az író, egy-egy életszakasza fogja össze a szétágazó részeket. A novella műfaji sajátságai nem adnak lehetőséget Komárominak arra, hogy fantáziája elkalandozzon vagy kedvenc témáinál túl sokat időzzön. Az író azonban nem tud lemondani arról, hogy kedves figuráiról és szívéhez közelálló eseményekről újra és újra ne írogasson, ezért több novellájának azonosak a szereplői és a témái. Példaképpen kiragadhatjuk Vidróczki figuráját, aki szemrebbenésnélküli nagyotmondásával számos novella témáját adja. „Vidróczki" című novellájában („Vidróczki s még néhány ágrólszakadt" c. kötet) mutatja be részletesen az örök hazudozót. A Felvidék Hárv Jánosát így jellemzi: „Vidróczkinak hazudnia kellett, mert a hazudozás volt — hogy úgy fejezzem ki magamat — lényének alkotóeleme. Szüntelenül kóborolt a fantáziája — ő így mondta — „mozog az eszem" (Vidróczki c. novellából.) A „Vidróczki" c. novellában sem változik, a „szimpatikus hazudozó" marad mindig, csak az író kedvenc témáinak valamelyikében lépteti fel. Az „Ondavai szélben" (Szülőföldem szép határa c. kötet) azzal henceg Vidróczki: „Eceer, amikor Kisvárdán akadt dógom, elcsavartam az odavalósi polgármesterné fejét". „Szopkó Mihály tanácstalanságban" („Öszi verőfény" c. kötet) c. novellában ezredes őseivel dicsekszik Vidróczki. Elz a novella Vidróczki hazudozás ainak a szokásos végét rajzolja meg. Mikor már torkig voltak Vidróczki ezredes őséről szóló meséjével: „Szopkó Mihály felállt, fülénél fogva a pitvarig húzta ki Vidróczkit, s rúgott rajta olyan egyet, hogy puffant bele: Moslék alak! — mondta". (Szopkó Mihály tanácstalanságban.) Ezután következik Komáromi jellegzetes mondata, amelyet Vidróczki szájába ad azért, hogy jelezze, hogy a munkakerülő lapaj nem veszi szívére az efféle bánásmódot, s legközelebb is megjelenik ugyanott, ahol már egyszer, vagy többször is kidobták. Miután Szopkó Mihály kihajította Vidróczkit, kint „Röhögött az ebadta" (Szopkó Mihály tanácstalanságban" c.). Azok a novellák, amelyek az író gyermekkoráról szólnak, hacsak egy mondatban is, mindig felvillantják Vidróczki alakját. Jellegzetes alakjai a novelláinak Vidróczki mellett Csopak Jóska, a fizetését mindig elmulató segédjegyző, Csanak András, a Vidróczki-féle nagyzoló cipész, aki így dicsekedett: „Micsoda karakán legény is voltam, az istenfáját! Olyan fácántoll ágaskodott a kalapomnál, mint egy nyírfaseprü ... a pántlika háromszor érte körül a kalapomat", („Csanak András Bécsben" c. novella) és Csalma Máté, aki rokonai felnagyított hatalmával kérkedik. Ezeknek a jellegzetes Komáromi novellahősöknek azonos a beszédstílusuk, azonos az életstílusuk, csupán nevükben különböznek, és más-más események kapcsán nagyzolnak, de egyforma szinten és lendülettel. Komáromi maga keltette életre ezeket a figurákat — gyermekkorában látott élő mintákat — azzal a céllal, hogy mindig legyen alkalma rajtuk keresztül emlékezni szülőföldjére. „ . . . Hálás vagyok nekik, mert a német világ idegenjében ők voltak az egyetlen társaságom, s velük mulattattam magam. Esténként benyitottak rám s eldiskurálgattak velem. S ilyenkor megkapott a másodkántor nyomorult pechje, Csalma nem utá304